1979. október 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
7
1 ^ ^ ► Nem volt kielégítő a főváros területén sem a fekvőbetegellátás fejlesztése, sem a kórházai: rekonstrukciója. Az V. ötéves terv- kivételével uj kórház nem épült, és a bővítések, illetve a korszerűsítési lehetőségei: nem voltak arányban a lakosság számszerű növekedésével sem. Hosszútávon számolni kell a müszalci okok miatt tartósan szünetelő, vagy kieső ágyak magas számával. A fekvőbetegellátásban a tanácsi intézményeken kivül a közvetlenül az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó klinikák és állami intézetek, valamint más' tárcákhoz /IIÁV, SZOT stb./ tartozó intézmények is részt vesznek. A főváros az egészségügyi ellátás feltételeiben - a számok alapján - az országos átlagnál kedvezőbb mutatókkal rendelkezik. Budapesten él a lakosság 21 ?í-a, mig a szervezett fekvőbeteg-gyógy- intézeti ágyai: 31,6 Jo-a települt ide és ennek megfelelően az ápolási napok 30 %-át teljesitik. Reprezentatív felmérések igazolják, hogy a főváros területén működő ágyakból 10 ezer lakosra 87 ágy jut a valóságban. Itt dolgozik az orvosol: 37,1 /í-a, igy a fővárosban 10.000 lakosra 51,8 orvos jut, a vidéki 27,2 í'-kal szemben* Ez a szán azonban magában foglalja a felsőbb, illetve a központi szervek /Eü.Hin., SZOT, MÁV, Kutató és Oktató Intézmények, stb./ orvosait is /l. tábla/. Hasonlóan magasabb a szakrendelői szakorvosi munkaórák száma 1000 lakosra vidéken 3, Budapesten 6,1 óra jut. A reális értékelésnél figyelembe kell venni, hogy az egyetemi klinikák, az országos intézetek oktatási, kutatási és országos feladatokat látnak el, valamint az agglomerációs terület növekvő számú lakossága jelentős egészségügyi feladatokat ró a fővárosra. A kórházi ágyhiány - különösen néhány szakma területén - nyomasz- | v tó, helyenként és időnként elviselhetetlen zsúfoltságot okoz, moly veszélyezteti az ellátás színvonalát. Diniek enyhítésére, valamint a fővárosban általában magasabb egészségügyi 11ellátási igény11 kielégítésére a "folyamatos ápolás" be- ' vezetését kezdeményeztük és kiterjesztését szorgalmaztuk. Az ellátás színvonala az egymást átfedő ellátási területek miatt változó, egyenetlen. Ennek megoldását célozta a központi "beuta- lási rendelet" továbbfejlesztése és a rendszeren kivül igénybevehető ágyak körének szűkítése. A főváros gyógyító-megelőző intézményei 1977-ben integrálódtak és részben központi, részben kerületi irányítás alatt működnek. Az integráció eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a kórházi háttér nélküli rendelőintézeti egységeknél a szakkáder utánpótlás és a szakmai színvonal biztosításánál: nehézségei fokozottabban jelentkeznek. Ez megszabja e tevékenj^ség jövőbeni alakul sát. A hatékonyság érdekében a fekvő és járóbeteg ellátás egységét kell biztosítani és erősíteni. I lr n Itt ' I i — J
