1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

266

csőt, hogy a középtávú tervek készitése során gondoskodjék a ki­tűzött lokásépitési-fenntartási és gazdálkodási célok eléréséről, törekedve a közlekedés, a közműhálózat fejlesztési költségeinek és a szanálások csökkentésére. Ezután méltatja az előterjesztést, majd kéri, hogy a Tanács azt vitassa meg és javaslataival segit- se további tervező munkájukat. Kérdést tettek fel: Igaz Sándor, Tésy János, Llénkü Dezső, Dr.Névai László és Zsigmond Attila. Előadónak a kérdésekre adott válasza után hozzá­szólók: Dianóczky János, Komor Vilma, Lantos Zoltán, Simorné Micskó Zsuzsa és Ortutay Zsuzsa. Dianóczky János véleménye szerint az előter­jesztés azt foglalja össze, hogy annak készítői milyen életteret kivannak biztosítani a társadalomnak a lakásépítés terén. Ezután foglalkozik a 2.150.000 fővárosi lakosnak az előterjesztés szerin­ti statisztikai bontásával, az iparkitelepitési programmal, a csa­lád-egységek nagyságával, a több generációs családegységgel és a lakások alapterületének nagyságával. Megítélése szerint igen hasz­nos lenne a családszerkezet több altemativás vizsgálata, mely tisztázza a legnagyobb családegységek számát, a számukra szüksé­ges lakásméretek iránti igényeket, mert ezeknek a meglévő állo­mánnyal való összehasonlítása megadja a pontos igényeket. Feltét­lenül szükséges és elkerülhetetlen az 53 rf-es lakásnagyság foko­zatos és jelentős növelése. Hangsúlyozza a meglévő értékekkel való jobb gazdálkodás jelentőségét, a magántulajdonban lévő la­kások karbantartásának fontosságát, uj szállodák építésének szükségességét. Szól a lakosság kerületek közötti vándorlásáról és annak hatásáról, majd a szanálások és a rehabilitáció kérdé­sével foglalkozik. Véleménye szerint a magántulajdonban lévő toronyházak létjogosultsága megkérdőjelezhető, mert azok karban­tartása, illetve üzembentartása magánerőből szinte lehetetlen. f 2.6 C M f ______- J _ — — -----------------­) -6 -

Next

/
Thumbnails
Contents