1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

266

csőt, hogy a középtávú tervek készitése során gondoskodjék a kitűzött lokásépitési-fenntartási és gazdálkodási célok eléréséről, törekedve a közlekedés, a közműhálózat fejlesztési költségeinek és a szanálások csökkentésére. Ezután méltatja az előterjesztést, majd kéri, hogy a Tanács azt vitassa meg és javaslataival segit- se további tervező munkájukat.

Kérdést tettek fel: Igaz Sándor, Tésy János,

Llénkü Dezső, Dr.Névai László és Zsigmond Attila.

Előadónak a kérdésekre adott válasza után hozzászólók: Dianóczky János, Komor Vilma, Lantos Zoltán, Simorné Micskó Zsuzsa és Ortutay Zsuzsa.

Dianóczky János véleménye szerint az előterjesztés azt foglalja össze, hogy annak készítői milyen életteret kivannak biztosítani a társadalomnak a lakásépítés terén. Ezután foglalkozik a 2.150.000 fővárosi lakosnak az előterjesztés szerinti statisztikai bontásával, az iparkitelepitési programmal, a család-egységek nagyságával, a több generációs családegységgel és a lakások alapterületének nagyságával. Megítélése szerint igen hasznos lenne a családszerkezet több altemativás vizsgálata, mely tisztázza a legnagyobb családegységek számát, a számukra szükséges lakásméretek iránti igényeket, mert ezeknek a meglévő állománnyal való összehasonlítása megadja a pontos igényeket. Feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen az 53 rf-es lakásnagyság fokozatos és jelentős növelése. Hangsúlyozza a meglévő értékekkel való jobb gazdálkodás jelentőségét, a magántulajdonban lévő lakások karbantartásának fontosságát, uj szállodák építésének szükségességét. Szól a lakosság kerületek közötti vándorlásáról és annak hatásáról, majd a szanálások és a rehabilitáció kérdésével foglalkozik. Véleménye szerint a magántulajdonban lévő toronyházak létjogosultsága megkérdőjelezhető, mert azok karbantartása, illetve üzembentartása magánerőből szinte lehetetlen.

f

2.6 C

M f

______- J _ — — -----------------) -6 -