1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
238
, is. A legérzékenyebben, a legfájóbban az elöregedett városrészek és az ott levő lakásállomány, közintézmény-állomány felújításának a kérdése jelentkezett. Szembe kellett azonban állítani egymással a tényeket. 300 OOO épülő lakásból 110 000 lakást bontás céljára kell felhasználni. Jelenleg 168 000 lakásigénylőt tartunk nyilván. Ezeknek a száma nem fog csökkenni, legfeljebb még a lakosság száma növekedésének és a családnagyság alakulásának az arányában újabb lakásigények keletkeznek. Gyakorlatilag 190 elosztható lakásból a jelenlegi lakáshiány felszámolására 170 lakásra van szükség. Dávid elvtársék egyébként kialakították korszerüb1 ■' MB11 ben ezt a koncepciót. Eszerint 15 év alatt összesen 194 - 1° 000 bérleményt újítanak fel a felújításra szoruló 230 - 245 00C bérleményből, Ez azt jelenti, hogy a felújítás eddig nem biztosított ütemben és arányban tervezhető a következő 15 év alatt. Kétségtelen, hogy a korszerűsítésnek, a rehabilitációnak az az eredménye, hogy az elöregedett városrészeket megszünteti, és helyettük korszerüket alakit ki, azzal is szemben áll, hogy ezeken a területeken 80-100 %-oa szanálással kell számolni. a * Komor Elvtársnő! Azon a térképen és táblázaton, ahol bejelöltük a VII. kerület rekonstrukciós területét, 80 % felett van a szanálás. Ez azt jelenti, hogy 100 lakásból csak 20-szal számolhatunk mint elosztható lakással. A többit a megszüntetett lakások lakóinak kell fenntartanunk. Ezért alakult ki a szakértői bizottságban és az egyeztetés során az a vélemény, hogy a belső városrészek rekonstrukcióját nagyobb körben kell kibontakoztatni a hatodik és a hete237 m ■■■■■ 7 J
