1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
235
- 65 .WOl/Kkájá^jtw? gondozásában segitsen. % Ha ez a terv jelzi, hogy olyan lakásokat akarunk épite- ni, amely nemzedékek együttélését lehetővé teszi, akkor ezt csak helyeselni lehet, mert arra is gondolnunk kell, mit jelent két nemzedék térbeli közelitése a kölcsönös segités szema pontjából és mit jelent pénzbe/li kapcsolat erősödése szom/- pontjából sok magányos öreg tekintetében. Ezen is segiteni kellene. De mit jelent gazdaságilag? A nagyszülők / ottlakása, a közellakás azt jelentené, hogy pl. a gyermekgondozási táppénzek csökkennének, ugyanigy az anyáj munkaidő-kiesése is. Esetleg a bölcsődei megoldásokat is át lehetne hidalni, vagy a nagyobbak- ra gondolva: a napköziből kimaradó gyerekek étkeztetése és egyál- talán: felügyelete biztositva volna. Nem sá szólva a nagyobb számban együttélftsi családok kulturális lehetőségeinek a növeléséről, hiszen a kisgyerekes fiatal szülők nagy része most I V évekig nem tud elmenni szinházba, vagy máshová. De most tekintetbe véve azt a tendenciát is, hogy a fiatalok külön költözési igénye kielégitődik, javasolom, hogy ott épitsünk nagyobb y lakásokat, ahol több a gyerek és töb b nemzedék él együtt és amikor a fiatalok házasodása bekövetkezik, akkor aik lakásban, akár butorelválasztással, akár egy, a lakáson belüli fal felemelésével lehetővé válnék, hogy a nemzedékek egymás mellett, de mégis szeparáltan éljenek együtt. Persze feltétlenül szük- i séges a második fürdőszoba. De ha arra gondolok, hogy a ma ópitett lakások milyen hosszútávra határozzák meg a családok ós a társadalom életét, akkor érdemes volna megteremteni hozzá a r ~ ' ~ ^
