1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
220
A lakásépitési koncepción belül nem látom ideálisnak a magasházak és a családiházak, az alacsonyabb beépitésü lakások épitési arányát. Az utóbbiak aránya csak 15-2o fo-os. Azt hiszem, hogy az igazi társadalmi igény nem ezt tükrözi. Ennek egyik alapvető bizonyitéka, hogy lakótelepeinken a lakosság nagymértékben cserélődik. Természetesen ismételten előjön a lakások nagysága, mert a lakáscserék nagy számát éppen az kényszeríti ki, hogy a zömmel kis férőhelyes lakások már a beköltözéskor telitettek, és a család bővülésekor, további gyerekek születésekor már zsúfolttá válnak a lakások és cserére kényszerítik használóikat. • Ezeken a problémákon az is enyhítene, ha a lakótelepek lakásai nagyság tekintetében változatosabbak volnának és azt a mozgást,* amely a családok belső életének változásából adódik, esetleg egy kerületen belül is meg lehetne oldani. A lakásgazdálkodáshoz csak annyit, hogy jelenlegi eloszV tási törvényeink szerint minden család életében legalább három- négyezer kell lakást cserélni. Ez nem lehet cél, egyetértek ezért az anyagnak ezen a téren kitűzött korszerüsitósi céljai- , val. Mégegy megjegyzést arról, hogy nem nagyon hiszek a magán- tulajdonban lévő tOronyházak jogosultságában. Fenntartásuk, üzembentartósuk ági magánerős utón szinte lehetetlen. Minden felvonóhibénak 2o-3o, vagy több lakó egyöntetű akaratából való kijavítását nagyon problematikusnak érzem. Ha ezt az utat választjuk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy az ilyen épületek fenntartására a HKI-rendszerhez hasonló állami kapacitáj2o ^^B- 51 -
