1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
214
! í A lakásszükségletek megállap&tása azerepel a koncepcióban. Itt az előterjesztés a táraadalmi igények szintjé- ről indul ki. Ez nagyon helyea, fontoa elv. Szakitani kell a lakáoigénylók számára alapozott, mennyiaégi koncepcióval. A lakáadpitéa táraadalmi igény, tiaztázáaa viazont alapvetően társadalompolitikai, népesedéspolitikai kérdések tisztázására kell hogy épüljön. Ebben nálunk hiányosságok vannak. Ezért nem indokolatlan ezen a területen a további munka, a további mérlegelés. A 2 150 000 fővárosi lakosnak az előterjesztés szerinti felbontását családegységekre megfontolandónak tartom, és nem is értek vele egészen egyet. Mielőtt azonban ezt vitatnám, szeretnék néhány gondolatot fűzni a 2 150 000-es fővároshoz. Jó lenne megnéz‘ ' ni a 20 %-os Magyarország kérdését. Ez országos szinten nem egészen arányos. Próbálkoztunk letelepedési tilalommal, iparkitelepitéssel. Sajnos ezen a területen igen kevés eredményt * értünk el. Ezek az intézkedések az iparkitelepités területén vidéki leányvállalatok létrehozását vonták maguk után, ez pedig még csak fokozta a megnövekedett lakótelepi létszámot. Fehér folt ezen a területen az agglomerációs területek kihasználása a fővárosi dolgozók elhelyezésére, az agglomerációval kialakított együttműködés. Nem kivánom vitatni ezt a 2,1 milliós lakosságszámot. Ezt tudomásul kell vennünk, tervünket erre kell alapoznunk. Éppen ezért szeretnék visszatérni a családegységek nagyságára. Itt elsősorban a több generációs családegység kérdé- sére szeretnék utalni. Én rendületlen hive vagyok ennek a növekedésnek még akkor is, ha számtalan esetben tapasztaljuk a generációk csatáját és szétválási igényét, mert a rossz Ti------ Jk * »«_■ ; - 46 -
