1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

173

' zet sürgette. Kitűnt, hogy a szocialista átalakulás útja hoszszabb is, rögösebb is, mint ahogy azt 1919 forradalmárai elképzelték. Többek között éppen ezek a tapasztalatok érlelték meg - pozitiv és negativ értelemben egyaránt - a szövetségi politika kialakításának szükségességét és mai helyes gyakorlatát.

A tanácsköztársasági megemlékezések ünnepi beszédeit figyelemmel kisérve felmerülhet a kérdés, nincs-e meg a veszélye annak, hogy a Tanácsköztársaságot a történelmi pantheon megszentelt szobrává merevítsük, s ha az elmúlt 30 esztendő alatt - annak főleg az első felében - túl sokat be- • széltünk hibáiról, miközben nagy részüket megismételtük, nem szólunk-e most a szükségtiauél kevesebbet róluk. Jogosan tekint- *.1/ jük 1919-et elődünknek a szocializmus építésében, de nem túl

sima-e a kontinuitás ive?'

E kérdésekre valóban csak egyféleképpen lehet válaszolni, 1919-ben elődeink más úton akartí k megvalósítani | a szocial z ;,jst. Az ismert hibákat, az eredmények árnyképeit- felsorolásuk szükségtelen - felidézve, nem egyszerűen a kezdet hibáiról van szó. Más történelmi körülmények más irányú törekvéseket kényszeritettek az akkori forradalmi folya- 1 matra, mint a maira. Ezért valljuk meggyőződéssel, hogy napjaink társadalmi törekvésének politikai alapját elődeink vetették meg 60 esztendővel ezelőtt.

A proletárdiktatúra győzelme és 1919 néhány forradalmas hónapja nemcsak egyszerűen része nemzeti múltunknak, hanem a mai szocializmust épitő Magyarország közvetlen és természetes elődje. Jelenünk ezer indokkal bizonyltja - akkor is, ha más, mint amit az 1919-esek rólunk megálmodtak -, hogy

, - 10 413

i