1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

172

térő vonás, ennek ellenére az alapvető célkitűzések azonosak.

A mai tanácsrendszer joggal vallja közvetlen elődjének a 60 éve választott tanácsokat, köztük a Budapesti Munkástanácsot.

Történelmi tény, hogy mind a tanácskormány rendeletéi, mind az Ötszázak Tanácsának döntései a dolgozók közreműködésével hamarosan valósággá váltak. Aligha tud valaki olyan adatra hivatkozni, amely azt tanúsítaná, hogy a munkások felléptek volna a tőkés magántulajdon mellett, vagy a paraszti tömegek szembeszálltak volna a nagybirtok szocializálására vonatkozó törekvésekkel. A tőkés rendszer védelmében nem e- melt szót egyetlen munkásember sem. Az ellenvéleményen levők

meg talán megalkudtak a helyzettel, behódoltak a közhangulatnak. Bizonyára ez is közrejátszott.

Ne feledjük, hogy az 1919 tavaszán éppenhogy csak' végétért első világháború több mint 4 éven át tartó pusztításáért, a szörnyű vérontásért egyértelműen magát a tőkés rendszert tette felelőssé, amint Babits Mihály irta:

"Szivünkben most egy vádló hang süvölt:

Mi fontuk a korbácsot, amely gyötört,

Mi öntöttük az ágyút, amely megölt.

Silány rabszolgák! Mért tűrt meg a föld?"

Ha már a magyar kultúra nagyjainál tartok, vajon

nem Tóth Árpád irta-e az "Uj Istenről" szóló remekművű versét? Nem szólt-e ő is a magyar s egyben a világforradalomról, amelynek "előrezeg ezer mérföldes árnya"?

A Tanácsköztársaság a szocializmus magyarországi megteremtésének bátor úttörő kisérlete volt. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom ma már levonta gazdag történelmi tapasztalatait. Ezt mindenekelőtt a változó történelmi hely412■ 1 f

\ - 9 -