1978. október 4. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
136
ha valaki úgy érzi, hogy az adott téma érdekli, kötelessége hozzászólni, de ha nem tud szólni, akkor ne szóljon* Ha mi a saját jelenlétünket saját fővárosi tanácstagi tevékenységünket értékelni tudjuk, akkor a munkahelyünk is értékeli azt. Ha saját munkahelyeinken meglátszik a magatartásunkon, a munkánkon keresztül, hogy ténylegesen egy bizonyos szervnek aktiv részesei vagyunk és tevékenységet végzünk, akkor meggyőződéssel állíthatom, hogy ott a mi munkánkat értékelni fogják* Éppen a szünetben beszélgettünk erről, hogy sajnos, ha eljövünk a munkahelyről a Fővárosi Tanács ülésére, és nem értünk oda, vagy a Fővá**- rosi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésére és oda sem érünk ttod*, akkor ne várjunk megbecsülést. Kibújik a szög a zsákból és problémaként jelentkezik* ^ ■ Az a megítélésem, ha felismerve felelősségünk kezünket súlyát és felemelj ül/ szavazásra, ha e szerint tevékenykedünk, munkahelyi magatartásunkban ez megnyilvánul és akkor a munkahely V megbecsülése sem marad el* Amit hiányolok, az nem a munkahely megbecsülése és az előttem felszólaló elvtársidra: véleményéhez kapcsolódnék, az az, hogy azokat, akiket ide, a pártszervezet kül* dött, úgy vélem, hogy annak a pártszervezetnek joga volna, sőt kötelessége volna esetenként a tevékenységükről beszámoltatni átept, mert ez is fokozná a megbecsülést* Nem túlzók, ha azt mondom, hof^ egy közepesen dolgozó alapszervi párttitkámak viszonylag nagyobb megbecsülése van, mint egytfővárosi tanácstagnak* Látszó- leg ellentmondás jelentkezik* A mellett kardoskodom, hogy mégis csak akkor jó a munkánk, ha saját magunkat értékeljük. U : 2% j ■
