1978. június 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

248

i ^ - 48 ­, tését, amelyet a kerületi végrehajtó bizottság ia megtárgyalt. E jelentésből megállapithatóan nagy gondot jelent, * és az engedély nélküli építkezésekkel szembeni határozott fellépést ácadályozza az úgynevezett vadtelepülések keletke­zésénél a lakáscím bejelentésére vonatkozó jelenleg hatályos jogszabály rendelkezése. A 4/1969. /XI. 17./ BM sz. rendelet 1., illetve 2. §-ára gondolok. Ez utóbbi az alábbiak szerint rendelkezik: » "A lakcim-bejelentési kötelezettség teljesítése szempontjából lakóhelynek kell tekinteni minden olyen helyiséget, amelyet valaki állandó vagy ideiglenes jel­leggel lakásként használ, és amely helyiség utcanévvel, háészámmal, ennek hiányában helyrajzi számmal, illetve ^ ismert elnevezéssel megjelölhető." » . I Ez a rendelkezés és a további bekezdések meghatá­rozásai a zártkerti vagy mezőgazdasági ingatlanokon létesí­tett szerszámkamrákat lakóházakká léptetik elő, miután a ke- j rületi rendőrkapitányság, ha megállapítja az ott lakás té­nyét, határozatilag kényjélen ezekbe a korántsem lakás cél­jára szolgáló helyiségekbe az ott lakót bejelenteni. Nem kell hosszasan taglalnom az ezzel járó vészé­► lyeket és következményeket. A vadtelepülések lakói közmüvesi­tési igényekkel jelentkeznek. Az épületre el lehet ugyan ren­delni bontási kötelezettséget, végrehajtani azonban aligha 0 lehet, mert kilakoltatásra nincs mód. Itt tehát feltétlenül szükséges a kétféle érdek egyeztetése nyomán a jogszabályok azonos célt szolgáló össz- i hangjának a megteremtése. Nem kétséges, hogy elsőrendű ér­dek, hogy megvalósuljon minden állampolgár állandó vagy ide­! zs ■ I 7 . ( ^ __________ \ ____ I ’ i I F----------------------------------------------------------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents