1978. február 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

68

De a téma napirendre tűzését bizonyos vonatkozásban aktuálissá teszik - nem eltúlozva, de mégis aláhúzottan - az egyre inkább fejlődő nemzetközi kapcsolataink, a nemzetközi éa a belföldi turizmus növekedése. Mondhatnám azt, hogy Budapest - idézőjelbe teszem - nyilt város, minthogy a külföldiek milliói látogatják meg fővárosnnkat.

Közismert, hogy 1977-ben mintegy 12,5 millió külföldi járt országunkban, s ezek 75-80 %-a egy vagy több napot töltött Budapesten. Számunkra nem közömbös - és nem is lehet az a jövőben sem -, hogy a vidékről fővárosunkba látogató honfit ársaink vagy a külföldiek milyen benyomást szereznek, milyen élményekkel térnek haza, milyennek látják fővárosunkat, hogy érzik magukat az utcán, az autóbuszon, az étteremben, a parkban vagy a boltban. De beszélnem kell mindenekelőtt a 2 millió budapesti lakos érdekében.

Elvtársaim! Melyikünk nem ismer tucatjával olyan lakóházakat, amelyeknek a lépesóháza ragad a kosztól? Azt is

V

tudjuk, hogy a lakótelepek új házainak magasfokú gépészeti és technikai felszerelését tudatosan rongálják. A gyermekek sokszor - korántsem az ő hibájukból - a lépcsőház falára firkál- , ják vágyaikat. Nap mint nap tanúi vagyunk - főleg az új parkokban - a vandalizmusnak, fiatal fák ás cserjék pusztításának.

1977-ben a Fővárosi Kertészeti Vállalat szándékos rongálás és az emberi gondatlanság miatt 7 900 000 Ft-ot fordított a növényzet és a parkberendezések pótlására, illetve helyreállítására. Finoman szólva egyáltalában nem bocsánatos bűn - minden objektív ok mellett sem -, hogy például a |- drogériákban nagyobb a tisztaság, mint az élelmiszerüzleteki |ik| <o s’

'' '' •„ ’d jdd' * • SnilSI *- 6 -