1977. január 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

229

Nem nyugtat meg a bölcsödéi férőhelyek alakulása, ez is egyik oka annak, ami bennem aggodalmat keltett. Hiszen, ha jól emlékszem, tavaly I060 férőhely szerepelt a tervben, éppen csak a felét teljesítettük, átadásra annyi sem került. Nem biztos, hogy nem építőipari oka van. Nem sorolnám, van néhány húsba vágó lemaradás, amit gondolom, hogy be fognak hozni a vállalatok. Amiért mégis szóvá tettem, az az, hogy meg kellene kísérelni és ha megtörténik, folytatni, erősíteni ezt a folyamatot, hogy ilyen általános okot, következtetést levonni a lemaradásokból. A gyakorlatból tudja az ember, - konkrétumba nem kivánok belemenni - legtöbbször tervezési, kapacitáselégtelenségre visszavezethető okok szerepelnek. Mostanában a tervezési hiányosságokra való visszautalással 14 nem nagyon találkozom. A régi tanácstagok nagyon jól emlékeznek,

a Bábszínháztól kezdve sok mindent lehetne sorolni, ami elhúzódott, ez is 7-8 évig épült. Ki kívánkozik a kérdés, átadtuk, meg is dicsértük a kivitelezőket, lehet, hogy a dicséret jogosan érte őket, de valaki tehet arról, hogy a Bábszínház 7-8 évig épült. Kérem,

'hogy példáimat ne konkrétnak vegyék, mert csupán illusztrációul szolgálnak.

Ami az idei tervet illeti, a bennem felgyülemlett alapvető aggályokra utalnék. Azt mondja Békési elvtárs, hogy annyit szabad vállalni, és ezen nem vitatkozom, nagyon is egyetértek* azzal, hogy annyit szabad leírni, amennyit a vállalatok vállalnak.

Bennem az a kérdés merül fel, hogy a célcsoportos lakásépítésnél leirtuk, hogy a 11 96o-at megvalósítjuk, ezen belül, amit túl merésznek találok az az, hogy leirtuk, hogy az I. félévben ennek

:7j 72 Z ; __ - ____

i- 30 -