1976. január 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

210

Hozzászólásomban elsősorban a kifizetendő összeg másik feléhez kivánok szólni, tehát 45-50 millió forintot óhajtok tárgyalni, jóllehet a mai tárgyaláson szereplő összegek mellett ez elenyésző, mégis szükségesnek tartom felhivni a figyelmet. Véleményem szerint lényeges különbség van akkor, amikor az állam egy állami vállalatnak, akár tanácsi vállalatoknak fizet, azonban egészen más a vetülete, amikor az állam, tehát a Tanács magánkisiparosnak fizet. A tapasztalat szerint egy-egy épitőipari kisiparos jelentős felújítást és karbantartást végez. Ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy többemeletes bérházak tető-, tűzfal-, kéményfelújítását stb. végzik. Ezen munkák elszámolása nem is olyan egyszerű, ezért fennáll az a veszély, hogy a teljesitmények között tv az el nem végzett munkák is szerepelnek. Például gondoljuk el, egy teljes falfelületet lemeszelnek, utána nehéz megállapítani, hogy ott felújítások voltak-e és az egészet elszámolják vakolásként vagy átépítésnek. Ezen összegek látszólag eltörpülnek a nagy y összegek mellett, mégis az építkezés között harsogó élet folyik,

visszatetszést vált ki a lakosság körében. Pl. egy láda sört vittek a tüzfalépitésnél. Az ott lévő lakosságban nem kellemes érzést váltott ki, önkéntelenül felmerül, hogy fiktiv számla biztosítja a háttérben meghúzódok jövedelmét.

Ezért javasolom, hogy a lakóbizottság és a kerületi tanácstag társadalmi gazdálja is legyen a területének, hogy ezáltal biztosítsuk a gondos munka elvégzését és lehetőségét. Természetesen itt nem gondolok arra, hogy az IKV munkáját vegyük társadalmi munkának és nem gondolok arra, hogy a műszaki ellenőr helyett végezzük el a számla kollaudálását. Ha úgy látják az árJ

ajánlatnál, hogy a jóváhagyott kiltségvetéshez képjst eltérés mu- r