1975. június 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
372
* rejtve marad. Javasolja, hogy a lakóbizottsági hálózat kapjon ebben a kérdésben nagyobb feladatot. Javasolja, hogy kapjanak tájékoztató előadásokat arról, hogy mit jelent a veszélyeztetettség, hol kezdődik, milyen apró jelekben jelentkezik. » Kósa Tanásné a XV.kerületi fővárosi tanácstagi csoport nevében 3ZÓ1 az uj lakótelepi problémákról éa a cigánygyerekekkel való foglalkozásról. Véleménye szerint növeli a problémákat az, hogy a nevelőtestületek rövid idő alatt nem tudják megismerni a gyermekeket, azok otthoni körülményeit, ezért javasolja, hogy az iskolák, amelyek kibocsátják a veszélyeztetett gyermekeket, a problémákat közöljék a fogadó iskolákkal, hogy az uj iskola ne legyen kénytelen ismételten felderíteni és eljárni, illetőleg már a problémát ismerve járjon el. Elmondja, hogy kerületük egyik vállalatával kapcsolatot teremtett az egyik iskolájuk, melynek keretében a diákok szabadidejükben különböző termékeket állítanak elő. így a műnkáranevelés a felső tagozatban követendő gyakorlatot teremt a gyermekek és más iskoláié számába. Véleménye szerint jó lenne, ha a határozati javaslatban megfogalmazódnék a nevelési *•' tanácsadók munkája színvonalának növelése. Úgy Ítéli meg, hogy a Nevelési Tanácsadó munkája kerületükben igen jelentős. Elmondja, hogy a tapasztalatok szerint nőtt a cigánycsaládok részéről az iskoláztatás iránti igény. Javasolja, hogy a cigánygyerekek kerüljenek differenciált elbírálás alá, vagyis a nyelvi problémák ne jelentsenek számukra tényleges hátrányt. Javasolja az iskolaérettségi vizsgálatok differenciáltabb voltát a cigánygyerekek esetében. Peterdl Ede a gyakorló nevelő-otthoni pedagógusok a gyermekvédelem munkatársai nevében mond köszönetét azért, 1 amit az 1968-as tanácsi határozat szellemében tettek, tesznek és tenni kivannak az illetékesek. Szól a nevelőotthonok szerepéről, feladatairól és azok differenciálásáról. Elmondja, hogy sokat javultak a nevelőmunka tárgyi és személyi feltételei. Pontosnak tartja a nevelők anyagi és erkölcsi megbecsülését. Elmondja, hogy a szabadidő kulturált, változatos kihasználása a nevelőotthonok nyíltsága a társadalommal való szoros kapcsolata az elmúlt 3 évben ugrásszerűen nőtt, különös képpen a munkáranevelés. A munka által lehet a gyermekek értékelő képességét fejleszteni, az I m- 19 -
