1974. október 1. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
32
r "i A lomeráció - melyhez a bevezető vasútvonalak, közutak, völgy- vonulatok menten elhelyezkedő 44 városkörnyéki település tartozik - népessége 2,361.000 fő, területe 1670 km2. A nagyvárossá fejlődés és a kapitalista iparosítás időszakában, a városszerkezetnek számos olyan ellentmondása í alakult ki, melyek a felszabadulás után sem csökkentek, sőt egyes vonatkozásokban tovább mélyültek. A főváros meglévő központjai csakúgy, mint más vá- rosközpontok, eredetileg mint a társadalmi érintkezés, a csere és a kereskedelem "helyei", az ehhez szükséges létesítmények, épületek olyan térbeli összességeként jöttek létre, melyet a gyalogos kényelmesen átfoghat^ uralhat. A városok területi növekedése során beépítésre ke- rülő uj lakóterületek rendszerint kialakították a maguk központjait, másrészt a városnövekedés a korábban önálló települések összenövése utján következett be. A város az utóbbi esetben a már kialakult településközpontokat integrálta, mint a forgalmi hálózat által szervezett központrendszer összecslszo- | v lódó elemeit. A lakóterületek átépítésével, a laksiirilség növekedésével szükségessé vált a központok fejlesztése, terület terjeszkedése is. Emellett a korábban többó-kevésbé önálló köz- * pontok a város szerkezetében, központrendszerében elfoglalt sajátos szerepük szerint, spontán módon is hierarchikus rendszerré szerveződtek. Az átalakulás során különösen problematikussá vált a főközpont szerepét betöltő városmag helyzete. A központ egyre nehezebben funkcionál, egyre kevésbé képes szolgálni a meg- ^ változott igényeket. H ' 32 I
