1974. március 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

46

} ^ " - 13 - l I H *­elképzelés szerint - az újonnan épitett épületek és a korszerűsítések értéke - az alap összegének eraelkedé­§ eével számoltak. Ez azonban a szanálások miatti kie­sések és az épületállomány értékváltozásának a teljes épUlet bruttó értékéhez viszonyított kisebb hatása miatt nem következett be. ▲ rendelkezésre álló éves alapok viszonylag állandó szintje az alábbi következményekkel jár: a rendelke­zésre álló összeg •- nincs arányban az ópületíelujitásokra igénybe­vehető kapacitással. Az építőipar technológiai és technikai fejlesztése a lekötöttnél lényege­sen nagyobb munkavégzésre adna lehetőséget, amelynek felhasználását döntően pénzügyi ellá­tási hiány akadályozza,- nem számol a változó követelményekkel, ezen HhBj ' belül főleg az élénknek minősíthető ármozgá­sokkal,- a lakosság részéről fokozódó sürgetéssel je­lentkezik a korszerűsítési ixiénv. visszauta­sítása súrlódásokra vezet,- mind nagyobb volumenben merülnek fel a normál lakóhazlavitáson felüli feladatok, amelyek v alapvető városfejlődési, városrendezési, egészségügyi helyzet javításéval járó köve­telményekként jelentkeznek és anyagi fedeze­tét a normál felújítás, karbantartsa pénzügyi .előirányzataiból kell biztosítani,- a pénzügyi forráshiány következtében a karban­tartásokra és a felújításokra fordított munka­* végzés a szükségesnél lényegesen alacsonyabb és Így az épületállomány állagánek állapota f tovább romlik, ahelyett, hogy a karbantartási és felújítási hátralék mérséklődne. Összegezve megállapítható, hogy a vizsgált időszakban évenként nagyjából azonos összegben rendelkezésre álló lakóházjavitési alap, mint pénzügyi forrás az állandóan növekvő szükségletek óe dráguló építési tevékenység fe­dezetére nem elegendő, emiatt társadalmi és gazdasági szempontból halaszthatatlan felújítási munkák elvégez­46 1 _j

Next

/
Thumbnails
Contents