1973. december 10. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

232

.

özvegyi nyugdíjasok! Egészen más társadalmi megoldásokat fognak alamizsnának tekinteni, és más megoldásokat tartanak természetesnek. Én tehát azt hiszem, hogy nagyon komolyan kellene venni az eloretervezéseket, és nem volna szabad csak arra hagyatkozni, hogy mit jelentenek a jelen problémái.

Befejezésül: az a 25 ezer ember, akire az Egészség- ügyi Minisztérium szociálpolitikai csoportja rendszeresen kiterjedő figyelmet szentel, az 55 éven felülieknek 4 százaléka, a 60 éven felülieknek 6 százaléka. Töredékszám. Az alapkérdés,hogy hogyan tudunk eljutni mindenki máshoz, nemcsak az elesettekhez, hanem azokhoz is, aké akik akár családdal élnek, akár nem, manuális fizikai és egészségügyi gondozásukat saját maguk ellátni nem tudják.

'.;r

%

Azt hiszem,hogy ez lenne a reális, és kizárólag emiatt kértem szót, mert ha csak a szociális otthonok kérdését feszegetjük, még mindig egy kis vékony réteg problémáját feeze- getjük, holott ez már tömegjelenség is. /Taps./

V

Elnök : Hallgassuk még meg Dávid Ferenc elvtársat, azután tartsunk ebédszünetet.

Dr. Dávid Ferenc: Tisztelt Tanács, kedves elv- , társak! Nem tűi hálás dolog ebéd előtt beszélni. Igyekszem tehát röviden szólni.

Elöljáróban szeretnék néhány elismerő és megbecsülő szót szólni azokról a tanácsi munkatársakról és azokról a társadalmi aktivistákról, akiknek keze nyomát magán viseli az a változás, amely itt, közel 3o év alatt, végbement. Igaz, hogy ez a változás szerves része annak a szocialista társadalmi átalakulóénak , amelyet végrehajtottunk, de spontánul, önmagában semmi sem valósul meg. Ezt a szervezetet ki kellett építeni

} . • £32__________