1973. november 17. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

51

[^vkii_j

Hol van már a fővá rost regykor oly mélyen sújtó munkanélküliség, az éhezés, a nyomor, a létbizonytalanság? Megszűnt a főváros népét tizedelő tudőbaj, s elmúlt az az idő is, amikor a budapestiek tízezrei nem juthattak orvoshoz, kórházhoz.

Tehetséges munkásgyermekek nem tanulhattak tovább, mert anyagi és politikai okok miatt nem volt helyük a költséges középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben. A kultúra és a művészet forrásai: az oktatási intézmények, a színházak, az opera, a koncerttermek, a képtárak, a könyvtárak és a múzeumok ma már nem a vagyonos vagy a szűk szellemi elit kiváltsága többé. Az elmúlt negyedszázad nagy eredménye, hogy a müveit tömegek központja lett fővárosunk. Ezt igazolja, hogy Budapesten minden második tizenöt évnél idősebb állampolgár az általános iskolánál magasabb végzettséggel rendelkezik.

Az általános iskolát végzettek 95 %-a tovább tanul. Az egyetemi, vagy főiskolai végzettségűek aránya a 24 éven felüli lakosságnak 6,5 %-a.

Ezek a szellemi és társadalmi változások ugyan nem várostörténeti jellegűek, mégis a legfontosabbak fővárosunk

... Vtaűit*;

további iaxmíhí*W«. Hazank legnagyobb sors fordulóját/rvá-rosunk újjászületésének dátumát jelentette a Szovjetunió győzelmes harcának eredménye: felszabadulásunk. Ez teremtette meg számunkra a szocialista felemelkedés korszakának kezdetét.

Hála és örök tisztelet azoknak a szovjet harcosoknak, akik életüket és vérüket áldozták hazánk és Budapest felszabaditá- ’ sáért. Budapest nevében ebben az ünnepi órában őszinte

köszönetünket fejezzük ki a szovjet népnek és dicső hadseregének azért a testvéri támogatásért, amellyel felszabadulásunk után a nehézségek és nélkülözések napjaiban a várost s lakóit segitették.

A szabadság hajnalát megért és az uj Budapestért munkához kezdő társaink közül sokan már nem élnek. Többen viszont ma is körünkben vannak s ők azok, akik a felszabadult város újjászületésének élére álltak.

%- 5 - — -