1973. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

295

hogy nincs utánpótlás, egyre több fiatal dolgozó korosztálynak kell egyre több inaktív korosztályt eltartania, és ennek sok minden hátulütője van, amibe nem szeretnék belemenni.

Ami miatt mégis foglalkoznom kell a jelentésnek az egészségügyre vonatkozó részével, az az, hogy gyógyító ellátásunkban vannak még kihasználatlan kapacitások, s emiatt túlterhelés mutatkozik a rendelőintézeti és a kórházi háttérben. A helyzet a következőt a körzeti orvosok túlterheltek, ezért szabadulni igyekeznek a számukra terhes betegektől, és elküldik őket a rendelőintézetekbe. így tulterhelödnek a rendelőintézetek, ami oda£veset, hogy a belgyógyász szakorvos elküldi a beteget vizsgálatra a szemészetre, a fülészetre, a gégészetre, röntgenre és laboratóriumba, mindehová, a végén egy paksaméta lelettel beállít hozzá a beteg, és az orvos már csak a papírokat nézi, a beteg egy kissé mellékessé válik a túlterheltség miatt. Amikor a János-kórházbán igazgató lettem, egy beteg meg is kérdezte! doktor ur, már ennyi papirom van, mikor fognak engem megvizsgálni? Ebben volt is valami Igazság, witilrt Ezért javasolnám, hogy szakigazgatás és a Végrehajtóbizottság tegye megfontolás tárgyává, hogy nem kellene-e ezt a kedve- zőtlen mozg at valahol megállítani. Ugyanis a továbbiakban a rendelőintézeti túlterhelés odavezet, hogy a beteget köny- nyen kórházba utalják, mégpedig többnyire délután 5 óra ée reggel 8 óra között, amikor az ügyeletes fiatal segédorvos nem meri azt mondani, hogy az illető beteg nem szorul kórházi ápolásra. ><iásnap reggel a főorvosi viziten már nagyon nehéz helyrehozni a dolgot, úgyhogy a kórházak megtelnek olyan betegekkel, akiket nem ott kell gyógyítani. Egy kórházi ágy nagyon drága, annak az a célja, hogy ott gyors, aktiv gyógyi- 24/a -