1973. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
185
C JL A város ötödik ötéves tervében rrár tükröződik is, és ehhez szeretnék néhány gonuolatot hozzátenni. Amikor dudaodst, a kétmilliós metropolis,egyre inkább hépes betölteni azokat a korszerű városi funkciókat, amelyeket egy ekkora városnak világméretekben is be kell töltenie, akkor a fejlesztés vonatkozásában szeretném felhívni a figyelmet né- núny olyan dologra, amelyek talán a terv megalkotóiban is élnek ugyan, de ismétlés lévén a tudás anyja, egy pár adattal szeretném megvilágítani. Természetesen elnézést kérek: egyetlen hozzászóló sem tud a bőréből kibújni és ezért ón is közegészségtani és urbanista szemléletben fogom ezt megtenni. De miért is kalandoznék olyan területre, ahol nagyon bizonytalan volnék?! v Budapesten a levecőszennyezettsé'r terén a tiz évvel ezelőtti maximumhoz kcaest .ár bk ered ények mutatkoznak, megállt tehát a romlás, és bizonyos javulás is mutatkozik. Lz ccy * 4 tett és ezért nagyon lényeges, hogy ezt a kezdeti eredményt to- vább mélyítsük, nert köztudomású, a naoi sajtó, a rádió, a tele- vizió, a szakirodalom foglalkozik vele, hogy vannak a világnak olyan nagyvárosai, amelyekben olyan súlyos helyzet alakult ki, mint például Tokióban, haxvx és a vele összeépült nagyvárosok> bán, hogy körülbelül 15-20 millió ember él állandó ködfal alatt, ahol a rendőröket óránként kell váltani, és számukra oxigén belégzést büosi tani. ívisórleti patkányokat raktak dobogójuk alá és azok nem bírták ki az egyórás váltást. Vagy. az erdő cs a zöld növényzet jelentősége egy városban akkora, hogy a világ . A legiparosodottabb országában, az u,g/esült államokban, ahol az erdőgazdálkodásra koránt-sera fordítottak kellő figyelmet, sikerült az erdőket úgy letarolni, hogy a gázcsere, vagyis a szénsavés oxigén termelés, mint a zöldnövényzet ternelase, kise</bb, mint az, amit kivesz az ember a levegőből. /' 1- 45 -
