1973. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

170

t * liy azelőtt a peremkerületek állapota volt kritikus, nőst a bel 30 kerületek elöregedése ölt aggasztó néreteket. Jég saját kerü- letemre, a VII. kerületre utalnom, ahol - áilitora - a kerület legrégeboi lakói élnek részben öröklött, rossz lakásviszonyok között, részben a nem kielégítő fejlesztés következtében elszo- moritó viszonyok között. Két év alatt mindössze néhány száz la- kást kaptunk. A budaoesti összesen 106 ezer lakásigénylöb<"l ke- rületünkben csaknem 10 ezer él. Számuk óráról órára nő. üozzájá- rul ehhez a nem megfelelő ellenőrzéssel létesitrtt, zsúfoltságot okozó albérletek nagy száma is, de az is, hogy szanálás céljára szerintem érthetetlen okból az ugyancsak elavult és rekonstruk- cióra váró, súlyos gondokkal küzdő kerületünk is kénytelen lakú- sokat fenntartani. Ilyen viszonyok löeött talán nem tekintenek en- gern különösen pesszimistának, ha azt mondom, hogy az ezredfordu- lóra sem elégíthetjük ki a mennyiségi lakásigényeket sem.

Nem vagyunk szociológiai konferncián, nem térek ki te- hát az egyre több életveszélyes vagy elavult lakásra, az elszonto- ritó otthonokra, a belső városrészekben azok városképi, köziekedé- si és főleg az emberek életmódjára, politikai hangulatára gyako- rolt hatására, mert azt hishem, hogy ezt minden felelősségérzet- tel rendelkező tanácstag, főleg a tanácsi vezetők nálam is jobban tudják.

Neheziti a helyzetet az uj kezdeményezések nagy landitő ereje mellett a közmüvekkel ellátott területek vészesen kicsire zsugorított aránya, amely nagy terheket ró a tanácsra és a magán- * építkezők tekintélyes számára, nem beszélve ugyancsak a belső vá

rosrészekben és másutt is található 70-80 éves vagy még idősebb

i*

vezetékek állapotára, amely állandó feszültségben tartja a lakos- ságot, csakúgy, mint az e területen dolgozó szakenboeket, hiszen

1 '° ^ — _ _ . ..- 31 I