1973. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

168

í

I

I.Ia, amikor kedves megemlékezés volt részünkre aá

* A

Nők Napjával kapcsolatban, engedjék meg, mivel nemcsak újságíró vagyok, hogy háziasszony minőségemben is elsősorban a gondokról szóljak, mint ahogy a családban is az ünnepi percek, órák a rö- videbbek. A családban is a problémák, eldönteni valók megbeszélésére fordítjuk a túlnyomó időt. Belevágnék mondandóm lényegébe* Budapest fogalmával kezdeném. Budapest az ország fővársa, és mint ilyen - közismert szóhasználattal élve - az ország szive. Budapesten fut össze az a sok kezdeményező politikai, kulturális munka, amely ezt az országot szépíti, élteti, gyarapítja. Rengeteget kapunk a megyéktől, a többi várostól, nagyközségtől, a legkisebb falvainktól is, de rengeteget nyújtunk, ill. kellene nyújtanunk is. Fővárosi szerepünkből következően, bár az egészségtelen centralizálásért hosszú ideje küzdünk és kell küz- deniink a jövőben is, még sem tekinthetünk el attól a kötelezettségtől, hogy mindenekelőtt példát adjunk, példával szolgáljunk*

I

| .V

Véleményem szerint Budapestnek szét kellene sugá*

roznia raindat, - és példamutató színvonalon - amit egy szocialista településtől, várostól, mi több, metropolistól, egy szocia- t lista társadalmat épitő nép és közvélemény joggal elvár. Egy pillanatig sem kétséges, hogy az országos irányitó szervek, intézmények, iparunk igen nagy százaléka, egyetemeink, kulturális szerveink, műhelyeink többsége a fővárosban van, tehát mind a gyakorlati, mind a szellemi javak létrehozásában Budapest kiemelkedő szerepet tölt be. A városok városa. Tulajdonképpen a hazát, az országot, a népet, társadalmi rendünket kell a lehető és elérhető legnagyobb színvonalon képviselni. Tévedés ne essék,

M