1973. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

125

r * sak. Az elmondottakból következik, hogy a fővárosi egészség­ügyi hálcízat fejlesztési tervének meghatározása sem könnyű feladat, egy-egy döntés meghozatala előtt igen sok, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tényezőt kell mérlegelés tárgyá­vá tenni. Az igényesség fokozódásán, az ellátandó népesség számának növekedésén túl, a legtöbb törődést igénylő korosz­tály, a 60 éven felüliek arányának emelkedését is figyelembe kell venni, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a fő­városi egészségügyi intézmények jelentős része országos fel­adatok ellátására hivatott, s a környező községek rohamosan növekvő lakosságának egy részét is budapesti intézmények lát­ják el. Az elmúlt két évet áttekintve megállapítható, hogy a rendel­kezésre álló fejlesztési eszközök eredményesen kerültek fel- használásra, az ellátás színvonala - ha nem is érte el minden *' tekintetben a kívánt mértéket - biztatóak. Az eredmények különösen az ellátás személyi feltételeit ille­tően biztatóak. Az orvosok száma pl. az elmúlt 2 év folyamán is jelentősen - közel 6 ?á-kal - növekedett, számuk az 1972. óv végén 9458 volt. Budapest orvosellátottsága kifejezetten jónak mondható: 10 000 lakosra jelenleg 46,4 orvos jut, 2,1-del több, mint 2 évvel korábban. Az egészségügyi ellátásban igen fontos szerepet betöltő körze­ti orvosi hálózat is bővült. A felnőttek ellátását végző kör­zeti orvosok száma 767-ről 780-ra, a körzeti gyermekorvosoké pedig 272-ről 284-re emelkedett az elmúlt két esztendő alatt. Az ellátás színvonala a körzetfejleoztések nyomán javult; az egy körzetre jutó ellátandó népesség száma 1972 végén 1906 volt, 2 Vő-kai kevesebb az 1970. évinél. Az egészségügyi ellátókapacitás bővítésének azonban nemcsak személyi feltételei vannak, hiszen a kórházi ápolásra szoruló H | AlS I- 25 -

Next

/
Thumbnails
Contents