1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
248
•tí. telemben is, hogy a néptől tanul, a néptől nem idegenné válik, hanem mindazt odaadja, amire a népnek szüksége van, ugyanakkor pedig sac nemosak ad, de valóban megkapja azt, ami a további ' fejlődéshez szükséges. Befejezésül néhány szót arról, hogy az egészség- ügyi ellátás legdöntőbb vívmánya a gyógyitó-raegelőző ellátás egysége, és ezen belül fő módszere a gondozás. Mindig arra szoktuk az irányt venni, hogy megelőzzük az előre látható bajt. Oltunk, hogy ne kapjanak diftériát, stb. De nem eléggé vesszük észre azt, hogy a szocialista egészségügynek a prevenoió a fő feladata. Maga a szó is alkalmatlan már, ki kellene terebélyesiteni fogalmát, arra, hogy az egészség fokozására pozitív inha tézkedéseket kell tenni. Igaz, hogy ■ betegségek nem keletkez‘ nek, akkor az egészség szilárdabb, de az egészségnek is vannak fokozatai, attól kezdve, hogy valaki még éppen nem beteg, addig, hogy olyan az ellenálló képessége, hogy egy rendkívüli testi íj vagy szellemi igénybevételt, infeotiot, járványt, árvizet, stb. ;.y * priraán átvészel, vagy veszély-szituáoióban nem veszíti el a fejét, testi-lelki ellenálló ereje tehát nagy, és a szocializmus© hoz való ragaszkodása példamutató, még akkor is, ha osábitások vagy megpróbáltatások érik. Vonatkaiik ez a modem, vagy elsősorban a gyermekorvosra, hiszen ott még minden in statu nasoendi _ van, de az orvosnak, a pszichológusnak nagy feladata, hogy ne legyen beteg, hanem teljesítő képessége, testi és szellemi téren egyaránt kiváló legyen, olyan, mint amilyent a jövő társadalom elvár tőlünk. Ma születik az eljövendő kommunizmus számára a gyerek, és olyanná válik, amilyenné mi képességeinkből és erőnkből nevelni tudjuk. Ezért óriási a felelősségünk, és ezért álltam elő én is, aki először beszélek ezen a fórumon, olyan néptí > '■ 63.
