1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
245
tétében sajnos szignifikánsan hátrányban vannak. Lz az elhalálozási arány tehát figyelmeztet bennünket arra, hogy ezt a kategóriát valamiképp különlegesen óvjuk, nek_. ok mert tulnyomórészük ugyan életben marad, de nem lesz olyan, ek amilyennek kellene lenniök majd 2030-ban, amikor 50 évetí sek lesznek. Akkor majd vissza fognak utalni a mai tanácsülésre, hogy vajon elég okosak voltunk-e, 1Attunk-e mindent és okos, jó határozatok születtek-e. Ami az orvosi etikát illeti, meggyőződésem, hogy az ezen a téren mutatkozó gondokat, mulasztásokat, hibákat és bűnöket az orvosoknak kell leküzdeniök, de a társadalom segítségével úgy, hogy ne akarjanak minket megvesztegetni, mert ennyiben ludas a társadalom is. Mint orvos mAlyen szégyellem magam, nem azért,ipert egy orvosnak mondjuk Renault kocsija van, hanem a miatt a mód miatt, ahogy a társadalom azokra néz, akik megesküdtünk arra, hogy v minden erőnkkel a szenvedést akarjuk csökkenteni és az embereket életben tartani. Ezt az elhatározást rontja meg sajnos a paraszolvencia és sok minden egyéb, őszintén büszke vagyok arra, hogy a mi kórházunk, amelynek huszadik éve jin vagyok az igazgatója, nem áll a legrosszabbul ezen a téren. Bizonyos jelzések visszajutnak ugyanis hozzám, visszahoznak gyerekeket, szeretnek ott lenni. Nem készültem erre a vitára, nem is tudtam, hogy részt fogok venni, hiszen csak meghívottként vagyok itt, és igy csak hinelenében három küldeményt emlitek, amelyet a posta az utóbbi két héten hozott és amely fényt vet az etikai helyzetre. \ * a- 59/c - 60 -
