1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
238
í 55. f meg sokkal jobban, sőt teremtsék meg a lehetőségeket! Ha ninos tornaterem, akkor gyakorolják a sétát, vagy ugrást, a futást, sok mindent, de ne mérjük a testedzést azon, hogy a gyerek át tudja-e ugrani azt a léoet, vagy nem. Mert az egyik gyerek át tudja ugrani, a másik sohasem fogja tudni. Gondolom továbbá, hogy állítsuk jobban a tornát, a mozgást, a testnevelést a megelőzés középpontjába. Hrvosok, pedagógusok, szülők is jobban kell, hogy tudják ennek az életben való jelentőségét. A másik kérdés a népesedés jelenségeihez kapcsolódik. Én is a szexúális nevelést érinteném. Ma már mindenki elismeri, hogy a szexuális nevelés: az egész nevelési folyamatnak része, tehát kisgyerekkorban kezdődik el, és bele kell,hogy épüljön az ember nevelésébe. Egy ember szexuális magatartása, felelőssége összefügg azzal, hogy milyen a kultúrája, magatartása, jelleme, egész kultúrája, és egészségügyi kultúrája is. Függ azoktól a normáktól, azoktól az eszméktől, amelyeket ebben a témában az egész társadalom megfogalmazott. A mi társadalmunk ebben a tekintetben egy igen át% meneti társadalom, ezek a normák még nem kialakultak, és nagyon jellemzők a viták. Inkább a viták, mint a határozott állásfog- ' lalások. AZért vetem fel ezt a témát, mert azok a megoldási kísérletek és törekvése]^, amelyekkel ma az ifjúságot, de a felnőtt nemzedéket is segíteni akarjuk, még egyáltalán nem megoldottak, és megmaradnak a szexuális nevelés helyett a szexuális felvilágosításnál a serdülő korban. Az is fontos, mert nagy mulasztásokat, elmaradásokat kell pótolnunk, de meg kell teremtenünk azokat az intézményes feltételeket, hogy a valódi szexuális ; tSL ■ ’i
