1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
235
részt bizonyltja, hogy milyen hatalmas munka fekszik benne, ahogyan mondotta valaki, valóban használható számunkra nemcsak ma, de további munkánkban is. Meghökkentő is az anyag. Látni lehet benne azokat a nagyszabású eredményeket, amelyeket a magyar egészségügy kétségtelenül elért, de látni lehet a nagy elmaradásokat is, és ebből következően az óriási feladatokat is. Az anyag a társadalmi felvilágosító, egészségre nevelő munka naé>y jelentőségét felvillantja ugyan, de mégis elsősorban a szakellátással foglalkozik. Én is egyetértek azzal, hogy szellemében és bizonyos mondataiban bemae van az egészségre nevelés jelentősége. De gondolom, hogy *át a feladatot, amely összefügg magának a szakellátásnak a hatékonyságával, amely az egészségUgyi kultúrát befolyásolja, az egészségre nevelést, az egészségUgyi felvilágosítást mint tervet, mint elemzett tervet lényegé\, ben nem tartalmazza. Javasolom ezért, hogy készítsen a Tanáos olyan tervet, amely biztosítja a budapesti egészségre nevelés, egészségügyi felvilágosítás összehangolt munkáját. Én is azt mondom, hqgy^a társadalmi szervek bevonásával, de olyan bevonásával, amely már a terv elkészítésében is alkotóan részt vesz. Mondom ezt azéirt, mert úgy érzem, hegy az egészségre nevelés, az egészségUgyi fel világosi tás nem kis mértékben, de nem eléggé összehangoltan, nem eléggé céltudatosan, nem pontosan oda és olyan mértékben irányul, ahová kellene, és ennek megváltoztatását kellene egy központi, jól összehangolt, együtt kidolgozott tervvel elérni. wogy az qgészségügyi felvilágosítás nem független a szakellátás helyzetétől, azt természetesen mindnyájan tudjuk. Engedjenek meg egy egészen t kis példát, amilyenből azonban ezret is lehet találni. Legutóbb elmondotta nekem egy fiatalasszony, \ 52.