1972. március 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

134

én alaposnak, hitelesnek, a problémákat kellőképpen felvetőnek tartom, abban a léptékben, amelyben a süritett munka lehetővé teszi.

Nagyon nehéz nekem röviden hozzászólnom,

►

de megkísérlem, mert közel négy évtizede ilyen, vagy olyan vonatkozásban szoros kapcsolatban vagyok ezzel a munkával. Pályafutásom legelején a Főosztály elődjénél dolgoztam és s. tudom, hogy rengeteg olyan probléma van, amely még kiegészítést, hozzászólást, megerősítést, megvilágítást igényelne.

Nem kívánom azonban a tisztelt Tanács türelmét ebből a célból igénybevenni, csak egyetlen egy, de szerintem kulcsfontosságú kérdésre szeretném a figyelmet ráirányítani, amit

»

különben az előterjesztés végén, maga az előterjesztés is megtesz: a káderkérdésre. Mert minden/ olyan figyelemreméltó és megokolt felvetés, amely jobb, több munkát, több iránymutató szervező munkát igényel, mind a káderproblémába tor- kolik. A káderhelyzet pedig, mint a jelentésből is kitűnik, hogy úgy mondjam,/ ijesztő.

Az előzményekhez és az összhasonlitáshoz legyen szabad megemlítenem azt, amit a Fővárosi Tanács kommunális-műszaki bizottságában is megtettem, hogy a 3o-as években, amikor én mérnök—gyakornokként ott dolgoztam, kis- budapestre kb. loo-an voltunk és ott volt még a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is, igen jó apparátussal, aaaxt A helyzet persze sok szempontból más volt. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a feladatok ma bonyolultabbak, fiz a létszám, ez a szak- képzettség, azok a problémák, amelyek kádervonatkozásban felmerülnek, kulcskérdéssé válnak, mert hiszen papíron és elI ^

»----------------------------------------------------------rnmmmm—wmmmm—■————