1972. március 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

121

Az elkövetett cselekmények túlnyomó többsége lopás, vagy egyéb vagyon elleni cselekmény, pl. rongálás. A rendőri szervek a bűncselekmények felderítése után, ha kiskoru- gyerekk/oru személyről van 3zó, védő-óvó intézkedés céljából a gyerekkorut átadják az illetékes kerületi gyámhatóságnak. A gyámhatósgk az esettől és a körülményektől függően a gyerekkorut és szüleit figyelmeztetésben részesítik, szükség l esetén az ifjúsági felügyelők rendszeresen foglalkoznak a csafc Iáddal és ha mindez eredménytelen marad, a gyerek állami gondozásba vételét rendelik el.

Sajnos, az alkalmazott eszközök nem mindig elég hatékonyak, különösen akkor, ha az állami gondozásba vételre m későn kerül sor. Tipikus esetként emliteném meg GI. 13 éves

gyerekkoru állami gondozott esetét, akit lo éves korában a gyámhatóság 11 rendbeli betöréses lopás miatt vett állami v 1 gondozásba. Később, mint koron túli gyerek, 197o. októberében került a Béke Nevelőotthonba. Négyszer szökött meg és több társával együtt ujabb büncselekménysorozatot követett ^ el.

IEddigi vizsgálataink azt mutatják, hogy a különbö- „ ző szervek együttműködése a fiatalkorúak- gyerekkoruak bűnözésének megelőzése érdekében nem eléggé következetes és hatékony, nem kis aggodalommal figyeljük ezért, hogy a fővárosi gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság tevékenységének megszűnése óta a gyermek- és ifjúságvédelmi koordinációs munka közel egy éve stagnál a fővárosban. Pedig ebben a munkában, amely a bűncselekmények megelőzése érdekében különösen fon-