1972. március 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

109

Í -27 j

! Egyáltalán nem megnyugtatók az Üzletszerű kéí^elgést kisérő jelenségek. Érdemes felfigyelni Szabó Lászlónak, a Népszabadságban nemrég közétett cikkére, amelyet a hazai prostitúcióról irt. Azt irja, hogy sokan szinte már természetesnek veszik, hogy a nagyvárosok és anyaralóhelyek éjszakai pillangói legtöbbször szállodákban bonyolítják le üzleti forgalmukat és a vendéglátóiparhoz tapadva, amolyan fél- i hivatalos szolgalatotkepeznek, es rendszerint csak akkor kerülnek biróság elé, ha egyéb büntetett is elkövetnek, pl. az ellenértékként kapott devizát nem hivatalos helyen váltják be, hanem zugkereskedelenben. A szállodásk egyes alkalmazottai is közrejátszanak ezekben az üzletekben. Lá3od a Székely Anna Mária ügy tanulságait.

Több tanulságot is le lehet vonni ebből. Egyrészt azt, hogy a négy órás munkaidő még nem jelenti azt, hogy mellette nem lehet valaki közveszélyes munkakerülő. Másrészt

V

hogy a négy órás munkaidőt orvosi Írnokként töltötték el különböző SZTK. intézetekben. Nem biztonságos, hogy az ilyen nemi fertőzés veszélyének kitett hölgyikék járnak ott, ahová ► a betegek gyógyulásért fordulnak. A tanulság az, hogy a négy

órán túli időt nem a szocializmus érdekében/ kifejtett nehéz altesti munkával töltötték, hanem szállodákba?^ jártak és az IBUSZ, meg a KOOPTURIS/T biztosította nekik az un. fizető vendégszobákat, ahol 3-6.000 Ft-ot fizettek, mi pedig egyes [ állampolgárokat olyan előnyben részesítünk, hogy ilyen szo1 bákat ki tudnak adni. Mert ha l.ooo Ft-ot számítunk egy-egy

szobára rezsiként, akkor is 2-5.000 Ft az az összeg, amelyet az ilyen lakások tulajdonosai a semmiért kapnak. Olyan összeget, amelyért mások keserves munkával izzadnak. Azt is meg

i AiO

I " ' — " ' ■ ■- i