1972. február 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

204

\ - 42 I

tölthet el, rért mi pl. oxyannal is dicsekedhetünk az elmúlt évről, hogy 2.8 millió m—ot építettünk be az óvodai kapacitás bővítésébe, amihez csal 0.5 J illió 1 -ot adott a főváros, mert ner jutott több, 2.3 milliót pedig kerületi üzemeink, izünk abban, hogy idei tervünk, az 5o férőhelyes bővítés, a főváros részéről valamiféle segítséggel, megvalósul. Kőmivés elvtárs bejelentése mindenesetre erre enged következtetni, és természetesen i aximélisan egyetérthetünk vele.

Azt mondottam az előbb, hogy folya atosság: amit elkezdünk, azt be kell / fejezni, nemcsak azért, i; ért a párt és a kormány igy akarja, hanem azért, mert az élet igy akarja, teliét hárman akarjuk igy, ezenkívül nincs más, aki számíthatna. Egy kísérletet hajtottunk végre. ÉRDÉRT panellből épített a kerület egy 8 tantermes iskolát, ill. megkezdte építését, olyan iskola helyett, ahol alá vannak duc/olva a tantermek, ahol a tégla és a vakolat potyog, ahová a kerületnek egy nagy területéről/ járnak be gyerekek. A pedagógusok mással nem foglalkoznak, mint szemét- és romtakaritással, amely törmelék egy-egy szünetben, vagy óra alatt lepotyog. Az állapot fantasztikus, ugyanakkor pár kilométerrel odébb, tudtunk egy szép, világos, napfényes iskolát építeni. De sokszáz gyerkünk aládúcolt, életveszélyes iskolában van. Azok, akik 15-2o év múlva é4 nekünk lesznek utódaink, lehet, hpgy ugyanúgy fogják magukénak érezni a város gondjait-ba- jait, mint mi^és azok a gyerekek, akik ma ilyen körülmények között tanulnak.

Tavaly kaptunk 6 millió Ft-ot azért, hogy kezdjük el egy iskola építését fapanellekből, kísérleteznünk, az építés idejét meg

2ph