1972. február 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

198

\ - 36 I

Nehéz ez nekünk, akik ehhez hozzászólunk, de talán azoknak nehéz a legfőképpen, akik majd lebonyolítják. Az idő szalad, az emberek igényei változnak, óhajaink, kívánságaink* az élet diktálta utón haladnak előre, ás nem mindig tart lépést velük a lehetőség. Ez az, ami érzékem szerint leginkább megnyilvánul a tervben. Várható volt, hogy le kell majd tenni az asztalra egy olyan tervet, amelyben nyíltan és őszintén megmondjuk, hogy mire van lehetőségünk, mit kell megcsinálni ás mit nem lehet megcsinálni. Nem elág az, hogy az igényeket beadjuk, azokat valóban teljesíteni is kell. Nem szeretnék a főváros vezetői közé tartozni, talán jobb a hátsó sorokban ülni, onnan kijönni és 5-10 percre igénybe venni a hallgatóságot. Nem szeretnék a következő ilyen alkalommal szintén a főváros vezetői közé tar- tpzni, amikor a mérleget csináljuk meg arról, hogy abból, amit most megterveztünk, mit valósítottunk meg. Érzésem szerint ugyanilyen parázs, ugyanilyen elgondolkoztató és

I

ugyanilyen aktiv hangulat alakul majd ki.

Minthogy azonban mégis tervet tárgyalunk, engedjék meg, hogy a terv általános vonatkozásaihoz egy-két gondolatot y fűzzek. Az elsődleges szempont, ami kiderül, az, hogy a

város törekvése a lakásépítést illetően töretlen. Ez helyes, jó és maximálisan támogatandó. Felmerül azonban itt

egy kérdés: amikor a lakásépítéssel kapcsolatos további dolgokat

prtorlcit vizsgáljuk, kiderül, hogy nekünk* bizonyos fokig helyesen és talán meggondoltan át kellene csoportosítani összegeket, vajon reális-e, hogy a továbbiakban is giganto- mánikus - bocsánatot kérek a kifejezésért - méretekben gondolkozzunk. Zárójelben megjegyzem, eredendő bűnöm, hogy