1971. július 13-14. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
608
mert egyszerien megreked a periférián. A Nagyvarad teret remé- > lem, senki se fogja egy második, nagy centrumnak felfogni. Ennél tovább a lőrinci ember nem jut a fo út iránynál, se busz- ra, se villamosra. Kiolvassuk a tervből, de kicsit hiányoltuk is, amikor a Vöröshadsereg úti és egyéb felüljárók sorsáról volt szó, amikor az ottani közlekedés gyorsítás-nak egy igen-igen ienyeges eszközéről van szó, és a terv csak nagyon szükmarkuan bánik ez- ezel. Magam is munkából járó ember vagyok, 40 éve járok erre, és érzem ennek súlyát és fontosságát. Itt azonban két kerületről van szó, Kispest és Lőrinc közös ügyéről, hiszen mindkettő a nemzetközi főútvonal szomszédságában fekszik, ahol nem biz- v tatást, hanem biztoaságot szeretnénk kapni, hogy a közlekedés eme fajta javításának a lehetősége valóban biztosított legyen. Mert jelenleg nemcsak a centrumba nem tud eljutni a lőrinci ember, hanem még a saját kerületének a centrumába se. Peatimrén v 20 ezer olyan dolgozó-társunk él, akik, ha a lőrinci tanácshazát meg akarja találni, az/ nem kevesebb, mint másfél órájába kerül. > 7' Ne vegyék rossznéven, hogy ilyen impulzivan tisztességes szubjektivitással mondom el minaezt. Félreértés ne essék, mert % aki a helyzetet ismeri, ezt még túlzásnak sem tartja. Az, hogy egy buszjáratunk van és 2-5 km-nyi távolságot kell gyalogolni és az autóbusz-járatod^a legsanyarubb körülmények között lehet megközelíteni, azt még csak megoldjuk valahogy, de ezzel azon- bán koránt sincs még megoldva kerületünk lakosságának köziele - dési problémája. A járatok meghosszabbitása nagyon nagyon lé11 m \ -79-
