1969. július 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
312
f - 24 a Ha ezt vesszük alapul, akkor a budapesti agglomeráció azzal jellemezhető, hogy itt 2.8 millió lakos él. Erre a területre, a budapesti agglomeráció területére esik Magyarországon az iparban foglalkoztatottak 4b %-a, ez az ipar az összes ipari álló eszközök 35 %-át képviseli és az ide települt ipar termeli az ipar által termelt nemzeti jövedelem 41 %-át. Jellemzi ezt a budapesti agglomerációt az, hogy a tudományos és a kulturális élet nagyrészt a fővárosban van, a központi államigazgatás pedig teljes egészében a fővárosba koncentrálódik. Ez nagyjából évszázados fejlődés következménye. Tudatosan következményt mondtam, mert hiszen korábban is és 1945 óta is számtalanszor történtek intézkedések annak érdekében, hogy ennek az agglomerációs folyamatnak a növekedési üteme megállítható legyen. E téren folyt kutató munka, s ez gyakorlatilag felszínre hozta azt a körülményt, hogy az agglomeráció bizonyos előnyük és hátrányok hordozója, mindkettőnek az ismerete szükséges ahhoz, hogy megitélhető legyen ennek a mozgásnak valóságos tartalma. Az előnyök nagyrészt gazdasági előnyök, ilyen például az, hogy a budapesti ipar település 3/4 - 4/5 részében feldolgozó jellegű és közismert dolog, hogy a feldolgozó ipar széleskörű , ipari kooperációt kiván meg, a kooperációs lehetőség is adott, s ez önmagában egy nagyobb termelékenység hordozója, egyben alacsonyabb üzemeltetési költségeket jelent, tehát végső soron nagyobb gazdasági hatékonyságot• Az a körülmény, hogy az ország egész vasúti és közúti hálózata Budapest-centrikus, azt is jelenti, hogy a Budapestre települt ipar közel van egyfelől a vevő piachoz, bárhol legyen is az és közel van ugyanakkor a kitermelő iparágakhoz is. További előny az, hogy az itt lévő, viszonylag fejlett infrastruktúra a beruházásokat, tehát az üzemek kapacitásának kiszélesítését is olcsóbbá teszi a vidéki ^ _________________________________ *> ss W ________
