1969. július 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
297
\ \ idegen is szívesen nézné a japán bokrok és amerikai fák helyett a jellegzetes magyar különlegességeket. A kertész költői lehetősége - a priori - adva van, mint ahogy a szobrász megváltja a kőben szunnyadó szobrot. A művészi alkotás és a természeti szépség szerencsés találkozását lehet megvalósítani. Öreg fák, vén falak környezetében felcsillannak a művész sétány szobrai, mely évről-évre uj szobrokkal egészül ki. Régi és az uj, a műemlék és a modern mű eszményien együtt élnek. A szobor önmagában is szép alkotás, de elválaszthatatlan a környezetétől, a forma szépsége mellett a térélmény örömével is megajándékoz. Minden kor a maga eszméit mintázza, a szobor egy gondolat I vagy hős szimbólumaként jelenik meg és nem lesz unott az igazi műalkotás, mert spontán őszinteségében közel áll hozzánk és az esztétikum örömével hat. ( Az uj szobor felállításánál vizsgálat tárgyává kell tenni a minőség mellett a környezetbe illeszkedést, figyelemmel a szobornak mint műalkotásnak dekoratív hatására, nehogy a tér és forma összhang hiányában felesleges sallanggá váljék, azaz ne rutinszerű kötelező tömegszobor termelés jelenjen meg, mely veszélyezteti a sziget varázsát, hanem körültekintő gonddal, a tartalmi és esztétikai igénynek megfelelően csoportosítva helyezzük el és a szobor kifejezze korunkat, időálló műalkotásával. Összefoglalva: a kulturált szórakozást, pihenést biztositó távlati tervben a szigetnek a magunk alkotta környezetünkben saját életünknek társadalmi valóságát kell tükröznie, mely egyúttal világképünket is jelenti, tehát a távlati tervben a most megragadott valóság talaján olyan illúziókat épitsünk, I _____________________'______________________________________________
