1969. február 25. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

80

Maga az ENSZ Is több Ízben foglalkozott már ezzel

a kérdéssel, és rögzítést nyert, hogy az 1970-es évekre- főleg az erősen iparosított országokban, ahol az ipar egyre többet vesz el a lakosság ivóvizéből - , rövidesen a viz lesz az egyik legdrágább nyersanyag.

Az ipar vízigényét - ezen belül a modern iparágak fokozott vízszükségletét mutat.ia az itt következő táblázatos összeállitást

XXIII.sz.Tábla

Egy_ tonna szükségelt vízmennyiség

termelesehez literben

Szappan 2 000

Kőszén 6 000

Cukor 9 000

Gyümölcs, konzerv 20 000

Pamutáruk 200 000

Acél 270 000

Müselyemszál 600 000

Robbanóanyag 800 000

Papir 1 000 000

Mügumi 2 500 000

Budapest .jelenlegi - ha nem is nagyon súlyos - vízellátási gond.jal egyebekben, akkor váltak eg.y kicsit hevennyé. amikor 1950-ben az ún. "Kis-BudapestM-böl - /a régebbi XIV kerületes városi struktúrából/ - áttértünk a peremvárosoknak a főváros közigazgatási határain belül való elhelyezésére. /Ezek egyebekben már régebben, ezt megelőzően is, funkcionálisan egy várost alkottak Budapesttel./ Amikor a "Nagy-Budapest" városi

H $o • H

Ui