1969. február 25. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
24
tottsug következtében nincs, aki a beteg időskorúakat ápolja, gondozza. Az anyagi okok, szociális körülményeik, vagy betegségük miatt önmaguk ellátására képtelen öregek átmeneti, vagy állandó támogatasd- ról, gondozásáról szocialista társadalmunk gondoskodik. Az ősegek ellátására irányuló szociálpolitikai tevékenység c felszabadulás e a mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt igen sokét fejlődött, de még gyorsabban növekedtek a gondozás iránti igények. Ilyen helyzetben fontos társadalompolitikai érdek az öregekről való gondoskodás módszereinek és eredményességének vizsgálata, a továbbhaladás irány- nak meghatározása. A Fővárosi Tanács 1963-ban közel lo2 millió forintot fordit szociális gondoskodásra, ebből több mint 80 millió a szociális otthonokba, 21 millió pedig az intézeten kivüll szociális gondoskodásra jut. A nagy anyagi ráfordítás, a sokoldalú állami és társadalmi szociális tevékenység ellenére sz öregekről való gondoskodás fejlődése a társadalom általános fejlődésével nem tartott lépést. A társadalom nem fordit kellő figyelmet, érdeklődést ez öregek problémáira, széleskörű ás eredményes társadalmi mozgalom nem bontakozott ki ez öregekkel való törődés érdekében. Az állandó gondozásra szoruló - főként.időskorú - személyek elhelyezésére szolgálnak a szociális otthonok. Annak ellenére, ho^y o fővárosban a szociális otthoni ellátás a legszélesebbkörü, legszervezettebb gondozási forma, a mintegy 5«ooo szociális otthoni férőhely a közel fél milliónyi időskorú körében jelentkező széciális otthoni elhelyezés iránti idényt csak részben tud^a kielégiteni. A szociális otthoni férőhelyek elégtelensége, mind a létesítés, mind a fenntartás költségigénye, de a gondozást igénylő öregek érdekében is újabba,; előtérbe került az intéseién kívüli, vagy területi szociális gondozás. I A társadalmi igények és a íjépgazdasági é*de*ek egyaránt szükségessé teszik a gondozást módok kiterjesztését, uj megoldási formák, eredményesebb móudazerek bevezetését. Az egyedülálló időskorúak jelentős ^iyóo. 11a . ' OtlIV * I- 2 -
