1969. január 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
146
- u hoz hozzátartozik, hogy ezeknek az árváltozásoknak “eredményeként*' az fog hekövetkezni, hogy egyes létesítmények indítása nem lesz megvalósítható, mert az arra előirányzott pénzeszközöket a többletköltségek fedezésére kell majd felhasználniuk az érintett szerveknek. Amilyon negatív pólua az ármozgásokat illetően az ápifi építőipar, van pozitiv példa is és ez a tervezőintézetek vonala. Az a korlátozott beruházási tevékenység, amely annak a gazdaságpolitikai koncepciónak az eredménye, amelyről már szóltam, már jelentkezik a tervezőintézeteknél, természetesen egy lépcsővel előbb, mert hiszen minőén oeruüazást először meg kell tervezni, a minek siouuiénye aogy a tervező szervek egyfelől - ha szabad ezt a kifejezést használnom - tisztelettel meghajtják fejüket a raegrtndelők előtt, másfelől vannak konkrét tapasztalataink, nogy 1966-ban a korábban alkalmazott díjszabásaikhoz kéjest is árengedményeket tettek. F.z eklatáns példája annak, hogy valójában a kereslet és a kínálat egyensúlya melleit érhető el egy nyugodt árrzint is. Az 1968. évi munkaerőgazdálkodás kétarcú képet mutatott. Általában jelentkezik éves átlagban a munkaerőgazdálkodás szervei által kimutatott mintegy 25.000 főnyi létszámhiány. Ugyanakkor, mint arról már szóltam, a budapesti telepisá- téaü állami ipar át* átlagosan 3 Á-kal termelt többet, mint 1967-ben. F.z epvben azt is i«)enti, hogy ennek a 25.000 fős létszámhiánynak egy meghatározott része fiktiv, mert ez a létszámhiány valamilyen szándékhoz, valamilyen óhajhoz képest kW* J
