1968. szeptember 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

80

.

lyaraatában tulajdonképpen meg tudjuk szüntetni a gyermek- védelem problémakörét előidéző okokat és e körülmény következtében a gyermekvédelem megszűnhet társadalmi probléma lenni. Tulajdonképpen ezt követően a gyermekvédelemmmel kapcsolatos viták jellemezték a gyermekvédelemben tevékenykedők működését és a gyermekvődelemben érintettek sorsát. E viták hullámzása majdnem a legutóbbi évekig tartott. A külön- böző végle^4s megfogalmazások természetesen csak átmenetiek voltak. Talán a legvégletesebbnek azt lehet mondani, hogy társadalmi összefogással voltaképpen meg lehet oldani a gyermek- és ifjúságvédelem problémakörét, szinte nem is szükséges hatósági intézkedés, nem kell fokozni az állami tevékenységet, mert az egész kérdés végső konklúziójában a szülői felelősség hangsúlyozásával megoldható. Nem vitás, hogy a szülői felelősség hangsúlyozása változatlanul nagyon fontos, előterjesztésünk is apellál a szülők felelősségére, a gyermekek nevelését, a gyermekekről való gondoskodást elsősorban a családnak kell biztosítania. IJégis egyoldalúnak kell az olyan álláspontot Ítélnünk, amely csupán a szülői ház, a szülők felelősségére utal, mivel sajnos vannak még felelőtlen szülők, s az adott körülmények között a veszélyeztetett gyermekek sorsa iránt nem szabad közömbösséggel viseltetnünk.

Ezen nézetek ellentéteként különösen a gyermekvédelemmel hivatásszerűen foglalkozók körében megfogalmazódott olyan nézet is, hogy valamennyi veszélyeztetett gyermeket intézeti nevelésben kell részesíteni. Programként ezeknek a nevelő- otthonoknak gyors ütemü fejlesztését és az állami gondozás ugrásszerű emelését hirdették meg, ami valóban elviselhetett - 4/b I