1967. december 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

149

n

Tehát azó uinca orról, hogy a Fővárosi Tanúco a mellékutcák világité:-ónak korszerűsítésével foglalkozzék. Hogy mennyire érvónyeaül ez az elv, azt éppen az útfelújítási hitelekkel szo- retném igazolni. Ez évente 220-250 millió forint között mozog.

Központi kezelésben marad ennek a pénzösszegnek az a része, a- mely több kerületet érintő fő-útvonalak felújítási céljait szolga#*.

Parányi elvtárs érintette hogy a felújítások alapszerü kezelését 1970 után célszerű volna decentralizáltan kezeltetni. Miután 70 utáni időpontról van szó és addig még számtalanszor fogunk gazdálkodási kérdésekkel foglalkozni, javaslom, hogy ebben uz ügyben - ezzel a javaslattal kapcsolatban - most ne határozzunk.

Parányi elvtársnak problémája volt még a béralap is. Utalt arra, hogy ezt a béralap—problémát nem érti. Ezért legyen szabad elmondanom, hogy a tanácsok eddig béralappal tulajdonkeppen nem rendelkeztek. Adott státusuk volt, meghatározott, konkrét besorolási kulcsokkal. Ezok voltak az alapvetők és özeknek a konkrét st<tushelyeknek alapján jelentkezett egy summás bér- if?éuy, amit béralapnak is nevezhetek. Gyakorlatilag eddig nem volt béralap, a jövőben lesz és minden tanács mogkapja a maga béralapját és a jövőben nem a státus vagy a kulcsszám lesz a meghatározó, hanem a béralap és ezen belul a tanácsoknak joguk lesz kevesebb vagy nagyobb létszámot tartani a béralap abszolút jellege mellett, ami azt is jelenti, hogy kevesebb létszám- foglalkoztatás mcilett, módjuk lesz növelni ez apparátus átlagbérét. És fordítva is. Tehát a béralap tulajdonkoppen az

9 ~ '-46-