1967. szeptember 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
111
lódott és előrehaladt, tehát akkor, amikor azok a gazdasági alapok, amelyekből kiindulva minden társadalmi problémát vizsgálnunk kell, erősednek, szilárdulnak. Egy másik ellentmondás! Merem állitaai, hogy mind a főkapitányság gyermek- és ifjúságvédelmi osztálya, mind pedig a Fővárosi Tanács oktatási osztályának gyermek- és ifjúságvédelmi csoportja, az utóbbi lo évben szinvonalbar sen erősödött, és inkább dicséi*'tét, mint elmarasztalást Hadd u.aljak csak arra, hogy szerintem annak, hogy Budámé* few. * ^*1 igán izmus nem úgy jelentkezik, mint akár otockholmber*\ / .<ew-Torkban, vagy akármelyik eléggé gazdag kapitalista oiJ^fíWi, a társadalmi alapbeli különbségen tulmenőleg nálunk egyelőre? elsősorban a mi rendőri szerveinknek a rátermettsége ós állandó rapeorton-léte az o- ka. Nem annyira társadalomnevelési, mint inkább közbiztonsági eszközökkel tudtuk elérni, hogy a huligánok Budapest lakosságának jelentős részét végeredményben különösebben nem zavarják, nem veszélyeztetik. De, bár jólmüködő szakésérveink vannak, nő a bűnözés a fiatalkorúak körében, általában nőnek a gyermek- és ifjúságvédelmi problémák. A bűnügyi statisztika a problematikának csak egy bizonyos meghatározott részét tükrözi. Az erkölcsi züllésnek, a társadalora-ollenessógnek olyan megnyilvánulásait, amojyek bűntettet nem valósítana*, meg, természetesen nem tükrözi, de a két társadalmi jelanseg között nagyon szoros kapcsolat van. Azt hiszem, hogy az ellentmondásoknak az okait a maguk teljes terjedelmében a mai tanácsülésen nem tudjuk tauialni, de nem is ienet feladatunk, szeretnék azonban egy-kót dologra utalni. meggyőződésem, hogy az eiientmondasok egyik oka az, hogy nekünk töoeíeie iiiuzió-rendszerrei kellett megbirkóznunk. Az első olyan illúzió-rendszer, amellyel szemoe kellett néznünk, az volt, nogy a szocializmus epitésének viszonyai között a fiatalkorúak bűnözése, vagy erkölcsi züllése automatikusan eltűnik. Amikor ezen tulvoltunk, töböó-^evesbé jelentkezett egy másik - mernem monaani - bizonyos fokig ugyancsak illúzió, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem feladatait szinte teljes eg.szében társaaalmasitani óhajtottuk, a társadalmi aktivitásra óhajtottunk háritani olyan ieladatokat, amelyek állami szakszervek - nem feltétlenül rendőri szervek -feladatai lennének. Eléggé elmaradott nálunk, és csak az utóhbi időben kezd fel- mártózni a nevelési tanácsadók dalosaiénak kiépítése, a gyer^. . -52-
