1966. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
298
találnunk a jövő ciklus és az utána következő ciklusok számára azt a legjobb és legkézenfekvőbb formát, amely mellett az állandó bizottsági tag úgy érzi, ho© a bizottságnak való közreműködése nem ügydarabok elintézését jelenti, hanem az ü©ekben való elvi állásfoglalást ,és ho© ennek az állás- foglalásnak gyakorlati haszna lett. Ezt elsősorban az állandó bizottságok ©akorlatának, az állandó bizottsági tagok magatartásának kell kialakítania. Világos, ho© sokféle nézet ütközhet Bgjuckix össze k ebben a kérdésben, világos, ho© c nem> nehéz helyzetben vagyunk, mert a ciklus végén járunk és/hozhatunk forradalmi határozatot arról, ho© az állandó bizottságok ho©an nézzenek ki, mert lehet, ho© mások fognak itt ülni, amikor ezt végre kell hajtani, de a mi vitánk eredményének annak kell lennie, hogy eddig jószándékuan mennyiségi kérdésnek fogtuk fel a vezetésben a demokratizmust, most pedig u©anilyen jószándékkal minőségi kérdésnek kell felfogni. Nem tudom, ho© itt elmondhatom-e azt, amiről szó volt. Nem akartok senkivel szemben sem tiszteletlen lenni, de ma©arul körülbelül arról lenne szó, hogy a sok beszéd helyett most az okos beszédnek kell helyet és lehetőséget adni, mert néha a sok beszéd nem biztos, hogy bölcs beszédet jelen- tett és azt a lépést kellene valahol megtenni a saját magunk érdekében. Hangsúlyozom, a saját magunk érdekében, mert meg kell védeni a tanácstagokat mindenfajta túlterhelés ellen. Megengedhetetlen, hogy Magyarországon olyat lehessen mondani, hogy e© tanácstag bár csak 41 éves, kifáradt, kimerült, tönkretett ember, mert nyolc éve tanácstagi munkát végez. Ehelyett arra lenne szükség, ho© ez a nyolc évi működés felfrissítse, önbizalmat, erőt adjon számára, kedvet csináljon másik 16 évhez és ne elkedvetlenedést idézzen elő. IMük ™ ■ mmm--------------- 115/a > !
