1966. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
233
; - 63 f ir, megítélésem szerint különösen azért érdemel dicséretet, mert a meglévő anyagi eszközöket nagyon ruganyosán és helyesen, célirányosan csoportosítja azzal, hogy a meglévő kórházi háttérbe épit be uj pavillonokat, ami annyit jelent, hogy a kórház komplexitása adva van, tehát lényegben kisebb fajlagos ráfordítással tudunk minőségűiig korszerű, a feladatnak megfelelő intézményeket kapni* Legyen szabad megjegyeznem, hogy amikor ezt a tényt mint dicsérendő tendenciát kell megemlíteni, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az ötéves terv ■■ ezt tételesen nem tartilmazhatja, de amennyire ismerem a kórházak állapotát, ezeknek az intézményeknek műszaki felszereltsége messze elmaradott az orvostudomány, általában a tudomány világszínvonalon lévő fejlődésétől. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy szegény ■ ország nem léphet fel anyagi eszközeit meghaladó nagyságrendű igényekkel. Nem tartozik ennek a tanéskozásnak napirendjéhez egészségügyi intézményeink létszám ellátottsága, de amikor a I betegellátásra nehezedő teher nő - nem azért, mert betegebbek vagyunk, hanem mert igényesebbek vágjunk az emberek betegellátásával szemben - akkor a gépesítés egyike a kivezető utaknak, ^ fel kell zárkóznunk a világ technikai színvonalához, hogy ki tudjunk törni abból a bűvös körből, amelybe ez a körülmény bennünket Lezárt. Engedjenek meg egy példát. Mindenütt a világon a vörösvérsejt számlálást, amely tipus laboratóriumi munka, korszerű automata gépekkel végzik ahelyett, hogy mikroszkó- pon emberi szemmel végeznék a számlálást. A két módszer termelékenysége közötti különbség ezerszeres. Közben százazres nagyságrendben készülnek npü naponta a város területén vérképszámláláttk ^B | . ' " 7
