1966. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
189
megnyugtatónak a tervet. A fő szempont ugyanis az, hogy az uj lakótelepeken lévő és a földalattihoz vezető utak épüljenek ki. Mint Köböl elvtárs is mondta, most már eljutottunk oda, hogy elcközmüvesités van, az utak megépítése már az építkezés szempontjából is kívánatos. Ezenfelül azonban még mindig marad * olyan összeg, amelyet el kell osztsni és nagyon sokfelé kell elosztani. Elsősorban azt kérném, hogy az éves tervek meghatározásánál a Tanács gondoljon azokra a peremke rű le tekkre, ahol az uttalan utakon kénytelenek közlekedni, nagyon sok helyen nincs még szilárd burkolatú ut. Természetesen harmadik ötéves tervünk nem teszi lehetővé, hogy valamennyi peremkerületben minden utat szilárd burkolattal tudjunk ellátni, de mégis a legfontosabbakat ki kell építeni, a peremkerületek sokszázezer lakója joggal veti fel az utak és a csatornázás hiányát, mert ott még sajnos nyitott árokban folyik a szennyvíz. A magyar közmondás azt mondja, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér, én meg azt mondom, hogy olyan ésszerűen terítsük magunkra a takarót, hogy minél többen férjünk el alatta. Földeáki Béla: T. Tanács! Kissé talán fhrcsa lesz, hogy ón most a magasból a mélybe, a reprezentációból a hétköznapokra, Budáról Pestre vezetem önöket. Az előbb elhangzott várbeli problémák helyett én ugyanis Kispestről szeretnék beszélni. A fővárosi tanácstagok XIX. kerületi csoportja bízott meg azzal, hogy nevűkben a főváros harmadik ötéves tervéről szóló előterjesztést fogadjam el. Jó szívvel teszem ezt, hiszen a kispesti határozat meghozatalában magam is résztvettem, de kár lenne elhallgatni, hogy mint kispesti uit polgár elég keserű száxjizt érzek. A harmadik ötéves terv ezzel a föld^ _______ 'Hl____________________mm >- 22 -
