1966. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
145
r Ugyanez vonatkozik magára a Tanácsra és a Tanács tagjaira is, és nagyjából ugyanez áll a vizsgálatunk alapjául szolgáló irányelvekre is, amolyek ogy- cgy kérdésben utalnak ugyan a fővárosi és kerületi tanácsok állandóbizottságaira, de egészükben mindkét szinten egységes irányelveket szabtak és nem differenciálnak eléggé a Fővárosi Tanács és a koraiatok állandóbizottságai kőzett. Ami podig a tanácstagokat illeti, logikusan merült fel beszélgetéseink során többször is az az igény, hogy a fővárosi tanácstagok - anélkül, hogy lazítanák választóikkal való knpcsosatukat - elsősorban a Főváros egészét érintő problémák megoldásán keresztül képviseljék választóik érdekeit.ós munkájukkal mindenokolőtt a Tanács testületi működését támasszák alá. 2./ A Tanács testületi tevékenysége színvonalának emelése elengedhetetlen előfeltétele az állandóbizottsáji munkc szinvonalomolkedésénok, de annak nem nocha- ,,biztosítéka. nikus Ahhoz, hogy az állandóbizottságok a Tanács testületi szerveiként működjenek, annak államhatalmi irányitó tevékenységét támasszák alá, .nélkülözhetetlen az állandóbizottságoknak az eddigieknél -fokozottabb központi koordinálása, elvi politikai irányítása. Elengedhetetlen, hogy az állandóbizottságok működését maga a Tanács és két tanácsülés között annak képviseletében a Végrehajtóbi- zottsig elnöksége irányítsa. Ennok érdekébon a Tanács maga hagyja jóvá az állandóbizottságok nunkaterveit és igényelje - az egyes állandóbizottságok rósz- boszámolóin túl - a munkatorvc.k végrehajtásáról szóló rövid értékelő jelentést. Két tanácsülés között a Vógruhajtóbizottság olnökségo - ogy jórészt tanácstagokból szervizen - í.aiiVev>bkörü ÁB. titkársíg utján biztosítsa az állandóbi- zoétságok elvi, politikai iránjitárá+ 'r tevékenységük koordirálását, az elnökhelyettesek utján pedig az összehangolt szakágazati tevékenységet. Bár az állandóbizottságok és a VB. vezetői közötti kapcsolat általában jó volt eddig is, mégis a fenti gondolatok szorosabb és rendszeresebb és nem utolsísor- f bán kétoldalú kapcsolatot is feltételeznek, azaz nocsak a VB. vezetők adjanak időnként tájékoztatót az ÁB. vezetői részére, hanem őket alapvető kérdésekben konzultációs sogitő társaknak is tekintsék, és fokozottabban vonják bo az állandóbizottságokat lényogcs javaslatok kidolgozásába. Mindez természetesen felveti ezt a gondolatot is, hogy a.szorosabb kapcsolat, küvotkozotospbb központi elvi jjolitikni irányítás mogvclósitható-o 21 állandóbizottsággal. Elképzelhető, hogy a sok - s néha talán kötelességszerüen és formálisan nüköldo - állandóbizottság helyett kevesebb állnndóbizottság létrehozásával jobban biztosítani lehetne az állandóbizottságok szakösszotétolét és átütő képességét. Eredményesebb és hatékonyabb lohetno a Tanács működése, ha na^ All J
