1966. június 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
112
Bármennyire is kárhoztatjuk a rokonnüfaj okát,- mint a televízió, a film és a rádió - a közönség megoszlásának kérdésében, egy dolog elvitathatatlan: a közízlés formálásához nagymértékben hozzájárultak. Ma egy valóban jó és mély emberi problémát színpadra állító darab mindig nagy tömegeket is vonz. Társadalmunk idősebb rétegét valóban azok a problémák kötik le, amelyekhez hasonlókat már átélt, és amelyekhez az élményanyaga kapcsolódik. Színházi közönségünk jórészét azonban fiatalok teszik ki, akiknek az élményanyaga csak a mában gyökerezik, a holnapot pedig a saját mai világuk alapján képzelik",el. Ezeknek a számára sok értékes darabunk alig mond valamit. Látszólagos érdektelenségük oka nem a cinizmus, hanem sokkal inkább a tapasztelatlanságuk és a hiányzó élményanyaguk. Annakidején magam is unottan hallgattam anyám történeteit a hat- krajcáros süvegcukorról, - mert sem a hatkrajcár értékét, sem a süvegcukor fogalmát nem ismertem. Általánosságban azonban nyugodtan mondhatjuk, hogy itt, Középeurópában, magasrendü szinház-kulturában élünk. A budapesti közönség világszerte hires ma is a jóizléséről. Az igqzi művészétért a mi közönségünk mindig rajong. Obrazcov, vagy íehudj. Menuhin, a Mojszejev-együttes, vagy az angol Shakespeare szinház, a Brecht-együttes és a Piraikon Theatron egyaránt hatalmas sikereket könyvelhetett el Budapesten. I A színházlátogatók körét növelni akarjuk. A * "Kicsi, vagy kocsi?" kérdés úgyis hangzik néha: "Szórakozás, vagy kocsi?" A tartós fogyasztási javak és a családihézra való gyűjtés sokszor a színházbérletek árából spórolódik el. Régi törvény, hogy akkor járnak szórakozni az emberek, ha a pénzük nem ér semmit, és akKor rakják élére, amikor értéke van. A jegyeladás módszere revizióra szorul. J| régi közönségszervezők a "belőtt" biztos Üzemeikbe hordják a jegyeket. Tudom, hogy pl. az egyik legnagyobb budapesti szövetkezetnek, a Híradástechnikának nincsen közönségszervezője. A színházaknak és a társulatoknak nem vélik javára az állandó költözés és a gyakori igazgató-csere. A társula- ' tón belül nyugtalanságot, a közönségnél pedig bizonytalanságot kelt. I 1 • tó
