1966. március 7. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

252

>

Szünet után:

Elnök : Tisztelt Tanács! Folytatjuk tanácskozásunkat.

Bejelentem, hogy Gálos György elvtára visszalépett a felszólalástól.

Szólásra következik Polgár Iván elvtárs.

Polgár Iván: Tiaztelt Tanács! Azzal kezdem,

Hogy egy III. ötéves tervnek a megvitatását nem lehet teleszorita- ni egy dátumba és ha nem akarjuk beleszoritani, akkor nem kerül sor arra, hogy az esetleg még hátralévő fontos hozzászólásokat megszorítsuk.

A III. ötéves terv vitájával kapcsolatban igen nagy felelősség nehezedik a Tanácsra, különösen azért, mert ezzel az évvel befejeződik a ciklus, jövőre egy uj testület ül itt össze, ké- szenkapva azt, amit most megszavazunk. Kész helyzet elé állítjuk.

Azt hiszem, hogy erre nagyon tekintettel kell lenni.

Idáig kb. 1 perc.

A 2* percben pár szót a la<áekérdésről!

Az eddigi hozzászólásokból caak egy dolgot szeretnék kiemelni. Horniák elvtárs azt mondotta, hogy a 2o.ooo-ről 25.ooo-re emelkedő lakásszámmal végeredményben meg lehetünk elégedve. Nem lehetünk megelégedve éa ezt el kell mondani! Csak egyetlen számot emelek ki, - és ez megint belefér egy percbe, loo.ooo fő a követ*ező ötéves terv alatt Budapest lakosságának várható növekedése, 1*9 millió helyett tehát 2 millió lesz Budapest lakosainak a száma. Ezzel szemben áll a 44.ooo lakás, mert beszámítottam az állami, a szövetkezeti, az OTP-épitkezéseket és leszámítottam a szanálást, a bontást, stb. A 44.ooo lakással tehát szemben áll a lakosság loo.ooo fővel való növekedése. Vagyis a lakosság számának a növekedése felemészti az uj lakásokat, l97o-ben tehát lényegében ugyan olyan lakáshelyzettel állunk szemb^óí^mint ma.

Miért nem álltam el a felszólalástól?

Azért, mert teljesen egyetértek Sarlós eÍvtársaal abban, hogy nyilatkozatoktól, szavakból nem lehet lakásokat építeni.

Ez igaz, a múltkor azonban volt itt egy nagyon érdekes közbeszólás

1 2 ÍZ j I ;

: _j- 61 -