1966. március 7. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
226
\ •* és úgy érzem, hou.y ennél na g.. óbb erő feszi ést-a F városi i'anác 3 Végrehajtóblzottsága a meghatározott kereten belül nem tud biztosítani. Ha megnézzük az e0y főre eső parkterületet p, akkor azt látjuk, 1. ;uy az optimális 15 négyzetméter nagysághoz mérten még nag,;on rosszul állunk. 1960-ban 3,4 négyzetméter veit az e, y főre e3Ő parkterület, 1965-ber 4,4, és 1970-ben 5,4 négyzetméter lesz. Ha 1980-ra vetítjük ezt a növekedést, még akkor is csak 7,1, méter lesz a zöldterület. Tehát az optimálishoz viszo yitvr még mindig nagy lemaradás van, de ez a jelenlegi nehéz beruházási viszonyokhoz mérten érthető. A zöldterületek nagyságát a beruházási keretek emelése utján növelni: éppen a népgazdaság teherbiróképességének korlátozott volta miatt nem lehet. Egész más utat és módot kell találni arra, ho^y a betervezett éa biztosított költségkereten bellii lehessen á emelést végrehajtani. Parképítésre - bár ez nem termelő beruházás - a nép, azdaság a nemzeti jövedelemből beruházásként évente 34-36 millió forintot fordit. Ugyanakkor azonban jelentkeznek fenntartási költségek is. Ha megvalósul ebben az'évben a betervezett 500.000 négyzetméternyi torületnövekededés, akkor 34,5 millió forntot fog # kitenni a beruházás, a fenntartási költségek pedig ugyanakkor 44 millió forintot fognak kitenni. Összesen tehát parképítésre és fenntartására 74,5 millió forintot fordit a főváros. Ez az összeg 1970-ben el fogja érni a 89,5 millió forintot. Ha nem változik V sem az építési , sem a fenntartási költség, akkor 1970-re csupán a zöldterületek dpi tési éa fenntartási költsége kérőkén 90 millió forir* tót fog kitenni. : : <206 ■ "Ti WKFm“m " ----- — r- 37 -
