1966. március 7. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
21
' "■ " ) - 15 l Szántó Kovács János utcai központi sebészeti ambulancia, több kerületben /V., XIV., XVIII., XX./ pedig bővítésre került a szakorvosi rendelőintézet. A tervidőszak alatt került bevezetésre az egységes belgyógyászati , csecsemő-gyermek, valamint szülésze ti-nőgyó| * gyászati ellátás, s a körzeti orvosi hálózatban megvalósult az idült betegségben szenvedők gondozása is. A házi betegápoló szolgálat keretében a körzeti ápolónők létszáma megháromszorozódott /1965-ben 398 fő/. A felnőtt betegek számára szervezett orvosi körzetek száma 3-ma^ , 735-re emelkedett, s egy körzethez 1965. végén átlagosan 2240 felnőtt lakos tartozott. A körzeti orvosok leterheltségét csökkentette a gyerinékszakorvónoknak körzeti. orvosi munkára való beállítása. A 15 éven aluliak részere tervezett gyermekorvosi körzetek száma a tervidőszak végén 221 volt, .A Koz-.ázi ágyak száma a tervidőszak alatt a tanácsi kórházakban több mint 5^C-zaJ emelkedett ugyan, ez azonban az egyéb szervekhez tartozó ágyak számának csökkentése miatt fővárosi szinten csak lényegtelen emelkedést jelentett. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma igy 5 év alatt 144—rői 136-ra csökkent. A budapesti ágyszámarány értéke- lé3énél figyelembe kell venni, hogy az általános ágyakon, melyek a tbc-, elme- betegotthoni és szanatóriumi ágyakat nem tartalmazzák, a klinikákon és az országos gyógy in té — ’ ' I zetekben ápolt betegek harmadrésze, a tanácsi kórházakba pedig a betegek közel egynegyede vidéki. Különösen a belgyógyászati, ideg- és elmegyógyászati, ortopédiai és urológiai osztályokon túlzottan magas az ágy- ’ kihasználás. Ezért a kórházi ágyak számának növelése a harmadik 5 éves tervidőszak egészségügyi fejlesztésének legfontosabb feladata. % 1141/fM. v I . I