1965. november 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
230
f— , —1 t -7VC folyik Budapesten, gondolkodóba ejti, csak igy' tudunk ebben a tekintetben előremenni és valamit megoldani. Szóbakerült n tnnáosapparátus, valaki azt mondotta, hogy még nem áll azon a színvonalon, hogy maradéktalanul megfeleljen s a szocialista társadalom épitése közben felmerülő követelmény ek- , nek. Kívánom mindannyiunknak, hogy ieycg legyen Magyarországon a jelen pillanatban egy akármilyen kis munkahely, ahol az ott foglalkoztatott dolgozók mindegyike megfelel ezeknek a követelményeknek, sajnos ilyen hely még ninc3, pedig amint a hozsászó4 ló.sokból is kiderült, azért a kerületi tanáos apparatá3uánal: magatartásában, munkájában, ügyintézésben jelentős fejlődés tapasztalható. Elilies osak annyit akarok hozzáfűzni, már ngyy* egyszer elmondtam véleményemet arról, hogy sok nehéz munkaterület van, de az emberekkel való foglalkozás a legnehezebb, ennél osak az nehezebb, ha kevésből sokat kell adni. Ez a világon a legnehezebb dolog és az összes tanáosi szervek közül a legnehezebb helyzetben a kerületi tanácsok vannak, ahol 150.000 ember fordul meg egy évben, mint a VIII. kerületi tanácsnál, ^ vagy 70-80.000 ember fordul meg, mint a II., III. vagy nem tudom hányadik kerületi tanáosnál és mindenkivel foglalakozni kell, mindenkivel törődni kell, mindenkivel szemben emberséges . hangot kell megütni. Ehhez nemosak elhatározás kell, hanem ► idegrendszer is, szellemi felkészültség is és az is kell, hogy az illető szeresse azt a munkát, amelyet végez. Azért beszélek arról, hogy a VIII. kerületben jó káderraunka folyik, mert ez xts eredményezi azt, hogy a kerületi tanácsok ellen egyre kevesebb panasz fut be a Fővárosi Ra Tanácshoz az apparátus magatartását illetően é3 amikor befut egy ilyen panasz, az nem minden esetben indokolt, néha nagyon erőszakolt ügyekben tesznek panaszokat, dex a vezetőknek as a feladatul:, hogy ahol indol^lt a panasz, ott annál következetesebben lépjen fel, mert i llo
